Nem tudom, mi van, de nagyon régen nem nyertem semmit se. Azt mondják, akinek nincs szerencséje a játékban, annak szerencséje van a szerelemben. Hát énrám most ez sem vonatkozik. Nagyon szeretnék pénzt nyerni, mert elég sokra lenne szükségem a lakásom rendbehozatalához. Ha ez nem sikerül, akkor nagyon örülnék egy wellness hétvégének. Vagy egy egész heti nyaralásnak. De olyannak, ami nem kerül sokba, egy kis költőpénz és az útiköltség, még az elmenne. Néha megint úgy érzem, hogy kivagyok idegileg. Hivatalosan 4 napos a munkahetünk, annyit is fizetnek a válság miatt, de sokszor nem tudjuk kivenni a szabadnapot, olyan sok a munka. El is várják, hogy bemenjünk, meg nem is végeznénk 4 nap alatt. Amikor már mindenen megsértődöm, amikor néha nehéz türtőztetni magam, hogy ne kezdjek el bőgni, akkor már tudom, hogy elegem van. Jövő hónapban kolléganőm már bejelentette, hogy szabira meg, de júliusban mindenképpen felmegyek Budapestre, a rokonaimhoz. Nem érdekel semmi, mindenki elmehet nyaralni, miért legyek én lelkiismeretes hülye. Kedvenc kollégám levesz a nyakamról egy nyűgöt, ami már fél éve minden nap a számítógéphez köt, ha dolgozom, ha hétvége, ha ünnep van, azt akarom, hogy még az eszembe se jusson a munkahelyem. Ezen is felhúzom magam sokszor, legalább néha mondaná valaki, hogy köszönjük tümtüm. Na, egyebet nem írok, mert ismerős is olvashatja, ez az átka, ha az embernek eljár a szája, nem tud mindent leírni, ami fáj neki. Legyen annyi elég, hogy vannak, akik jól el tudják adni magukat, vannak, akik nem. Én az utóbbiak számát szaporítom.
A múltkor jó álmom volt, szólt a nagyfőnök, kiküldetésbe kell mennem Egyiptomba. Hát nem tiltakoznék. Tényleg, ha bentről elengednének és nyernék egy olyan lehetőséget, hogy semmibe sem kerül, csak pakoljak össze, mert holnap indul a repülő, nem sokat gondolkoznék.
Visszatérve a nyereményekre. Műszaki cucc most nem kéne, mert mindenem megvan, ami kell. Én üzletelni nem tudok, biztos elajándékoznám ezt is, mint mindent. Vagy majdnem mindent.
A héten sorsoltak egy párizsi utat, 1 MFt költőpénzzel. Mondtam a takarítónőnknek, hogy ha megnyerem és unokatesóm nem tud jönni, elviszem magammal. De valszeg nem sorsoltak ki, mert akkor már hívtak volna. Pedig előre örültünk. :)
Ma délelőtt jó programom volt, boltoztam. A kínaiban és a turiban nézelődtem, próbáltam, persze venni nem vettem semmit. Hogy milyen klassz dolgok vannak a turiban! Százszor jobb, mint a nekünk megfizethető boltok kínálata, csakhát nem az én méretemre valók a cuccok. Azért ha sok pénzt nyernék, felmennék Pestre, nem is drága boltokba, csak a C&A-ba és a Horváth cipőbe. Ott biztos találnék jó dolgokat. Sajnos most jött el az az idő, amikor megint szeretek/nék öltözködni. Anyu halála után 4 évig szinte semmit sem vettem harisnyán kívül, az egyiptomi utam előtt kezdtem vásárolgatni (ezért vagyok most mínuszban), s az idén is vettem 1 szoknyát, 2 blúzt, és a turiban egy sportcipőt és egy jó kis pamutblúzt, olyan kitevőset. Vagyis eléggé kivágottat.
Még egy vágyam lenne, ha pénzem lenne. Szeretném, ha hipnózissal kigyógyítanának a víziszonyomból. Nem is vagyok hülye, ugye?
Délután feltöltöttem két szerintem jó képemet egy fotós oldalra, kiváncsi voltam, mi a rossz rajta. De addig el sem jutottunk, nem tették ki, mert nincs rendesen kidolgozva. Ezt nem nagyon értem, de mindegy. Most tettem fel egy cicásat, még gondolkoznak rajta, kíváncsi vagyok, kiteszik-e. Azon kívül, hogy én csak automatában kattingatok, megnéztem a többiek képeit. Nem mind tetszik, de azért szuperek. Igaz, majdnem mind drága tükörreflexes géppel készült. De hogy az örökmozgó tengelicet hogy a fenébe tudták így lefényképezni? Mire rákészülnék, addigra észrevesz és elrepül. :) Ja, van széncinke is, de úgy kiszínezte a készítő, hogy kékcinkének látszik. Úgy látszik, engedélyezett az ilyen. Ez lenne az utómunka?
Éjjel 1 óra, nem tudtam elaludni, jár az agyam, minden, ami idegesít, előjön ilyenkor. Idegesít, hogy a meghosszabbított munkanapon nyakamat teszem rá, hogy nekem kell benn maradnom ügyfélszolgálatosnak. (törlés) Beviszem a kempingágyat, haza sem jövök, minek, én úgyis ráérek. A tököm tele van, pedig nekem is meg kellene tanulni nyilvánosan lelkesedni, bólogatni, nem visszapofázni, bár én bármit csinálok, az úgysem jó, meg egyébként is fogjam be a számat. Csak egyszer tartoznék a kivételezettek közé.
Már kezd hatni a Xanax, nem örülök neki, hogy megint azzal kell aludnom egy darabig. Az idén szerzek magamnak valakit, nem a szex miatt hiányzik egy partner, hanem azért, mert nincs kivel beszélgetnem. Legalább régen volt, akinek fontos voltam, aki megvédett, akivel volt közös témánk. Hetente feljön barátosném, ő el van foglalva tőlem sokkal komolyabb bajával, nem tudok neki segíteni. De már arra sem képes, hogy meghallgasson, annyira leköti nálam az internet. Kolléganőm elfoglalt az örökös lakásszépítéssel, ez nem az én kedvenc érdeklődési köröm. Másiknak is megvan a maga baja. Nincs kivel beszélnem. Már az sem érdekel, ha kiröhögtök az írásaimért, bár utálom, ha csemegéznek rajta.
Tehát a xanax-tól félálmosan és őszintén keresek egy férfit, aki el tud viselni, akivel fontosak lehetünk egymásnak, nem iszik és nem dohányzik, nem egy csinibabára vár, hanem egy tisztességes nőre, akivel ki tudunk mozdulni itthonról, akinek nem a pénz az istene, s van némi közös érdeklődési körünk. S nincs párkapcsolatban. Kérem a kollégákat nem gúnyolódni, aki családban él, nem tudja, milyen egyedül. Gyanakvó és érzékenylelkű vagyok, amit sündisznő állásban kimeresztett tüskékkel álcázok. Unoka nem akadály.:)) Sőt! Pár nap telt el, most olvastam el még egyszer, amit írtam. Sündisznó helyett sündisznő.:)
Lehet, hogy holnap kitörlöm az egészet. De most elegem van mindenből. Unokatesóm még mindig haldoklik. Én írok majd egy papírt, hogy ne élesszenek újra, ha hasonló helyzetben leszek, mert nincs rosszabb, cél nélkül, reménytelenül, vesztett pozícióban várni a halált.
Az utolsó mondatokra már nem is emlékszem, hogy én írtam. Háromnegyed 8-ig sikerült a gyógyszerrel aludnom. Végülis feltették a képem, ketten írtak is rá értékelést, akit érdekel és ismer személyesen, annak majd megmutatom. 3,5 az átlag pontszámom, nem is olyan rossz, amolyan kegyelem hármas. Ahogy a suliban mondták a rossz tanulóknak. A lényeg az egészben, hogy fotózási ismeretek nélkül, kompakt és nem tükörreflexes géppel labdába se lehet rúgni a fotósok között. Pedig úgy szeretnék, de ez is olyan teljesületlen álom lesz az életemben, mint az úszás, a tánctudás. Igaz, a Millenáris parkban 10 képpel felváltva vetítették a Zewa kiállításon az én fotómat, amit egy telefonnal készítettem. Bár ott nem a minőséget, hanem az ötletet díjazták.
