Milyen jó volt tavaly ilyenkor, már teljesen az egyiptomi út lázában égtem. Épp a múltkor emlegettem kolléganőmnek, azt mondta, hogy csak én készültem, mert ő már csak akkor hitte el, hogy megyünk, amikor befizették az irodában a pénzt. Én elejétől hittem benne. Sosem felejtem el ezt az utat. Szinte naponta megnézek pár fotót, elolvasom, miket írnak azok, akik most utaznak. És irigykedem.
Az idén rokonlátogatás lesz a nyaralás. Unokatestvérem kislányának a jövő hónapban lesz a szülinapja, már mindenkinek azt beszéli, hogy szülinapjára megkapja a törpöket. Tudja, hogy én gyűjtögettem neki, írtam, hogy a nyáron megyek, ő már összehozta a két dolgot. Remélem sikerül, még a kolléganőmmel is egyeztetni kell.
Idegileg most helyrejöttem, hála kollégámnak, aki sokat segít. A konyhaablakom is rendben, jó kis papucsot turiztam, pénzem az nincs, de le van szarva. S nagyonnagyonnagyonnagyon szeretnék valami repülős utat nyerni.
Nagyon érdekes dolgot láttam a múltkor. Este szeretek kikönyökölni az ablakon, nagy csend van már olyankor, csak a madarak "beszélgetnek" még elalvás előtt. Felnéztem, gerléim nem leselkednek-e a háztető széléről, s akkor láttam repülni valamit. Egy szarvasbogarat. Még sosem láttam repülés közben.
