A franciaágy miatt pakolnom kell, de a pakolás együtt jár a lomtalanítással. Nálam az úgy megy, ha megszáll az ihlet, vagy muszáj, akkor néhány dologtól megszabadulok, de ezt is, azt is félreteszem, mert emlék. Most is voltak buktatók, van, amit átugrottam, van, ahol megbotlottam. Mert még kibírtam dobni első babámat, amelyiknek kinyomtam a szemét és kopasz is már, de hogy hajítottam volna ki anyu kézzel írott versét a születésemről. Kidobtam sosem ismert, 19 évesen elhunyt nagybátyám iskoláskönyvét az enyémekkel együtt, de meghagytam azt a műszaki könyvet, amit apu kapott anyutól 1959. karácsonyára. De találtam gyerekkori magamról rajzot, a kedvenc altatódalom szövegét, s úgy vettem, anyu üzen, pihenjek már. Közben szerintem meg is emeltem magam. Szóval fáradt vagyok és még mindig rengeteg cuccom van. S a bútorok nem kellenek senkinek. Nincs mit tenni, meg kell kérnem két kollégát, vigye le őket a pincébe a lomtalanításig. Ezt szerettem volna elkerülni, de sajnos a nagyrekamiéval úgysem boldogulnék.:(
Kezd hatni a xanax, megyek aludni.
