Petőfi (Viktor) után szabadon:

A frakcióülésen elhatároztuk, hogy sorra járjuk az embereket.  Először az orvosokhoz mentünk. A váróteremben előadást tartottunk a betegeknek a vizitdíj igazságtalanságáról, az orvosnál arról beszéltünk, tudjuk, mennyire szüksége van erre a pénzre.

Rövid kórházi látogatásunk során kilopták zsebünkből a mobilt, de mi akkor is azt mondjuk, nincs szükség a kórházi széfekre. 

Az egyetemistákat meggyőztük, ne féljenek a bukástól, úgyis eltöröljük a tandíjat, a rektoroknak viszont több pénzt igértünk. Nyúljon csak az egész ország a zsebébe, ha taníttatni akarják a fiatalokat!

Amúgy is rájuk fér a tanulás, el kell oszlatni némi zavart a fejükben. A rendszerváltás után túl jól sikerült a ködösítés. Többen úgy tudták, március 15-én Kun Béla szavalta el a Nemzeti dalt a dunai vízlépcsőnél, Kádár kiáltotta ki a Tanácsköztársaságot és Kossuth Lajos 56-os hős volt. Ez utóbbira bizonyítékok is vannak, még mindig élnek "pesti srácok", akik harcoltak vele a Corvin (moziban előadás) közben, igaz nem 56-ban, hanem 2007-ben, de kicsire nem adunk, elvégre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom is novemberben volt. S ha a komcsik tudtak időutazni, akkor mi miért ne tudnánk. Elvégre miénk a jövő.

Szakadt a vízágyúból az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Kifeszítettük kínai esernyőinket, és bátran mentünk visszafelé. 

A tömeg nőtt számban és lelkesedésben. Segítve a kistermelőket, tojásokat dobáltunk, büszke színész társunk elmondta az úttörők 12 pontját, de a hangzavar miatt csak a kisdobosok 6 pontjáig jutott el. A tömeg lelkesedéssel fogadta a rövidítést, s minden pont után a "monnyon le"-t ordította.  

A nyomdához mentünk, ahol a legújabb népszavazási cédulákat nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztottuk szét a nép között, mely azokat részegen s örömmel kapkodta.

Délután három órára nyugdíjastalálkozót hirdettünk, azzal a jelszóval, mindenki hozzon magával valamit. Sokan hozták el fafejüket. Azért biztonságképpen odarendeltük a kézcsókos nénit, mindig jól jöhet egy bájos fotó a pártvezér emlékkönyvébe. Heil, az a szép daliás termet!

Estefelé párszázan még tüntettek és kérték, hadd gyújtsák fel legalább egymást a Mochito koktéljukkal, s miután ez sikerült, önkéntes szemétürítés és birkanyáj bégetés közben hazamentek. Holnap is lesz nap.

Én pedig szomorúan vettem tudomásul, hogy a magyar forradalom megünneplése, hasonlóan az elmúlt évekhez, érdeklődés hiányában elmaradt.