Hetek óta ügyelnem kell az adagolásra, a pontos idő betartására, keddenként a megfelelő kajáról való gondoskodásra. S mielőtt bárki jóra gondolna, szomorúan világosítom fel, hogy nem én szedek valamit, hanem a macskáim. Szegények, alig várják, hogy finom kenőmájas golyócskákat adjak nekik, csak azt nem tudják, miért kapkodom el néha előlük a dobozt. Hát persze, hogy elkapkodom, amikor Maffia a múltkor is becselezett és bekapott 2 adagot. S még azt sem tudom, melyikük fiú és melyikük lány. Úgyhogy válogatás nélkül gyógyszerezem őket, biztos ami biztos alapon. Nem könnyű, a sötétben, műszak előtt ügyeskedni, hogy mindegyik megkapja a magáét. Különösen akkor, ha Szürkince csak akkor hajlandó enni, ha hátat fordítok neki, de ha hátat fordítok, akkor honnan tudom, hogy nem szalad-e oda Hófehérke vagy Picike? Nehéz dolog macskagazdinak lenni.:))
Mostanság ritkán járok erre, ennek oka a játékszenvedély. Egy másik oldalon játszadozom, már beszereztem 7 pendrive-t és egy utalványt. Még kellene pár darab, igaz, nekem csak 1 marad, de soknak szeretnék adni belőle. Úgyhogy hajrá tumtum.
