Milyen érdekes, hogy vannak emberek, akik megmérettetéskor rosszabbul és vannak, akik jobban teljesítenek. Én egy feladat megoldásának az elején a buktatókat keresem, és ezzel kikergetem a világból az embereket, főleg a főnökömet. Azt hiszi, kekeckedő vagyok, rossz értelemben, pedig az vagyok, csak jó értelemben. Ha értitek, mit akarok írni.
Nehezen, bonyolultan magyarázom el az igazamat, sokszor még KedvencKollégám sem érti, jókat szoktunk vitatkozni, csak később jön rá, mit akartam mondani. Ez azért van, mert ha úgy érzem, az illető nem figyel rám, vagy gúnyolódik egy kicsit, akkor megakadok a mondanivalómban. Anyu mindent értett, mert tudtam, őt igazán érdekli, mit akarok mondani és a figyelme segített abban, hogy világosan fejezzem ki magam. Régebben még sokszor megfordultam a TV-s vetélkedőkön, rám mindig inspirálóan (na remélem jól írtam le) hatottak a kamerák, a mikrofonok, akkor éreztem igazán jól magamat. Amikor kijöttem egy nagysikerű vetélkedőről, ahol győztem és valamelyik rádió az orrom elé dugott egy mikrofont, olyan kerek mondatokkal válaszoltam, válaszoltam? kérdezni sem kellett, mondtam a magamét, hogy azt egy szónok is megirigyelte volna. Persze, mert akkor, abban az 5 percben én voltam a főszereplő, tudtam, hogy figyelnek rám. De volt már nálunk a helyi TV, országos rádió. Nem volt gondom a szavakkal. Ősidő.
2003. április 5-én tudtuk meg, hogy anyu halálos beteg. Aznap este ment a TV-ben egy IQ tesztes műsor, telefonon lehetett beküldeni sms-ben a megoldásokat, a végén küldték a kiértékelést. Az a felfokozott érzelmi állapot jót tett az agyműködésemnek (de senkinek sem kívánom azt az időszakot), 135-ös értéket értem el, ami kiváló, anyu halála után fél évvel, 2005. május 21-én már csak 130 lett az eredmény.
Azóta próbálok nyugodtan élni, úgy szoktam mondani, hogy van egy szint, úgy csinálok, mintha felette lebegnék. Tévedés ne essék, nem gyógyszerrel, vagy itallal, vagy akármivel is lebegek, csak kikapcsolom, amennyire tudom, az idegeimet, bár ez nem szakszerű kifejezés, otthon megteremtem magamnak a nyugalmat, az állandóságot, próbálok jó dolgokra koncentrálni. Például most készülök Tunéziába, egyelőre csak elméletben, mert én hiszek az igéretekben, ha nem sikerül, nem megyek, de ha igen, megint lesz egy kellemes várakozó időszak, mint Egyiptom előtt. Ez a lassítás, amit magamnak csináltam, viszont nem tesz jót az agyamnak, nincs felfokozott állapot, alacsonyabb az IQ. Már csak 105-öt sikerült elérnem egy nem hivatalos teszten, ami az értékelés szerint még mindig jobb, mint az emberek 58 %-ának, de a korábbiakhoz képest romlott. Ide írom az oldalt, ahol eljátszhadozhattok.
www.mensa.hu/az-iq-rol/online-iq-probateszt
Ja és most megyek turkálni! :))
Ma 117 lett, ez az emberek 87%-ától magasabb. Úgy látszik, jót tett a nyaralás. :) Pedig térbeli feladatok is vannak, a térlátásom meg katasztrofális. Azért szívesen kitöltenék egy igazi tesztet.
