Társtalanul

Na, tegnap én a hóba, ma valaki a lelkembe. Amúgy is szar napom volt, február négy szomorú évforduló, nem voltam feldobva. Aztán a tény, hogy a fizu csak hétfőn lesz, nem értem miért, de mindegy, legalább addig sem költöm el, meg egészségesebb a séta a buszozásnál, a macskáimnak, madaraimnak van kajájuk, én sem halok éhen, a fagyasztóm az mindig tele van, stb. De hogy azzal szembesüljek, hogy azért kelljen szégyellni magam, mert másokhoz hasonlóan hitelem van? Jelentem, én is szívesebben vásárolnék készpénzért. Szeretnék csinos, márkás ruhákat (nem turkálósat és kínait), meg műszaki kütyüket (na jó, az mind megvan), gondtalan bevásárlásokat, pénzes fizetés előtti napokat, időben kifizetett számlákat, nyugodt álmokat és nem csúszó bevallási határidőket (belefulladok lassan a jelentésekbe). Munka után szeretetteljes családi életet. Nem így van, beletörődtem, így alakult, én is hibás vagyok. S a mostani helyzetem, anyuék hiányától eltekintve, elviselhető. De legalább érezzem, hogy megbecsülnek, s elismerjék a munkámat. Igazából magamra haragszom, mert már százszor megfogadtam, nem szólok a problémámról és most megalázottnak érzem magam. Szépen rendbehozott önbecsülésem romokban hever.