Lehet, hogy magamra kellene, mert miért hagyom már másodszor beugratni magam?! Szóval úgy volt, hogy az idén Törökországba visznek minket. Ezen egész évben örömködtem, aztán valamikor ősszel már tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Az egész éves hajtás, a csalódás kitört belőlem, néha tárgyak vagdosásával kísérve. Tudtam, kell valami kárpótlás, ezért kikerestem mostanság legtöbbet látogatott oldalamon, a Facebook-on a legolcsóbb 3 éjszakás wellnesst, ahol még egyágyas felárat sem kértek, aztán elbuszoztam. Nem tudom, tudjátok-e, mi az az egyágyas felár. Az egy büntetés, mert nem elég, hogy nincs kivel ágyba bújnod, még többet is kell fizetned a szállásért, ha egyedül foglalsz el egy kétágyas szobát. Az út klassz volt, lejjebb azt hiszem, már írtam, idegileg rendbe jöttem. Aztán jött egy névnap, s egy meggondolatlan ígéret, hogy négyen elrepülhetünk valahová, Törökországba, Ciprusra vagy Marokkóba. Voltak sértődések, hisz majdnem mindenki kétfelé dolgozik, s mégsem jöhetett, én magamban lerendeztem a dolgot. Amíg vagy másfél évig minden nap, szó szerint minden nap, akár hétközben, akár hétvégén, az ünnepekkor, de még a szabadságom alatt is dolgoznom kellett, interneten keresztül, ingyen és bérmentve, senki sem jött oda hozzám, hogy te hülye, segítek neked, kapcsolódj már ki egy kicsit, szóval most se írigykedjenek. Én nem külön juttatásért melóztam otthon, látványosan, hanem saját gépen, saját interneten, bár volt, aki úgy gondolta, ezért kaptam a céges mobilt. Sovány fizetség lett volna az. Hálistennek már van segítség, s van némi juttatás, de visszamenőleg jól esett volna ez az utazás. Mindenféle álszerénység nélkül megérdemeltem.
Két napig örülhettem, pedig kolléganőmmel már majdnem a szállásfoglalásnál tartottunk, de nekem már gyanús lett a dolog. Szóval a lényeg, hogy kisfőnök nem szereti a hideg tengerben áztatni magát - szerintem egész más volt a háttérben -, s jó kifogás, főnök nélkül mi sem mehetünk. De lesz ettől jobb út is, hangzott az újabb ígéret, de mondtam, én már nem bízom senkiben. Lassan felnövök......
S mivel imádok vásárolni, kárpótolom magam az útért egy lámpával, amit majd az internetről rendelek meg a decemberi fizetés után. A régi műanyag függelék már megérett a cserére, el is repedt, ócska is. Már évek óta nézelődöm, úgy mint az internetezős fotelom után, mert van, volt egy elképzelésem, van, volt egy csekély választékú kínálat a lakóhelyemen és van, volt egy amúgyis túllépett költségvetés. Szóval a lehetőségeket és az igényeket közel kellett hozni egymáshoz, s ez sikerült.
Íme a jövendőbeli lámpám:
www.lampabolt.com/grace_fuggesztek/tkod22637/
Aztán szeretnék még egy kicsi, hordozható laptopot, sokat tudjon, olcsó legyen és sokáig üzemeljen. Ez a 3 dolog elég távol áll egymástól, de valahogy majd megoldom. Már nem tudok meglenni internet nélkül, s mivel lassan már mindenhol elérhető az ingyenes wifi, ideje újítanom.
Bocs, hogy megint írtam, de kellett, mert bántanak megint a megjegyzések. Mert vannak, akik úgy érzik, csak engem dícsér a nagyfőnök. Volt idő, más főnök, akitől sosem kaptam dícséretet, engedtessék már meg, hogy egy kicsit esetleg kedvenc lehessek. Minden hátsó szándék nélkül.
