Nem hiszem, hogy most bárki is a blogomat olvasná, de azért én boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki ma idetéved vagy nem téved. Szeretem a karácsonyt, nekem nyugis ünnep, nincs nagy felhajtás. Rnénitől kaptam gulyáslevest, töltött káposztát, töltött paprikát és mákosgubát, úgyhogy nekem kár is készülni. De azért bepácoltam a csirkecombokat, majd kisütöm valamelyik nap. Nálunk nem volt szokás a karácsonyesti lakoma, persze anyu mindig csinált finomságokat, de hideget, húspástétomot, fasírtot, francia salátát, mikor mit kívántunk, nem vagyok oda a meleg vacsorákért. Ma is ettem egy kis pickszalámis kenyeret, teát nem főztem, arra lusta voltam. Majd holnap. Itt ülök a kényelmes bőrfotelben, mellettem a már egy hete feldíszített fa, a szőnyegem patyolattiszta. Ezt csak azért írom, mert 2 napja megjött a nyeremény porszívóm, majd szúrok be linket róla és azóta ha kell, ha nem, állandóan porszívózom. Nagyon örülök neki. A szép lámpám még egyelőre a rekamién hever, de az is nemsokára a helyén lesz. Nehogy azt gondoljátok, ha az ember magában él, akkor rosszkedvűen sírdogál. Én jól elvagyok egyedül, a családom persze nagyon hiányzik, de igyekszem mindenből kihozni a legjobbat, úgyhogy most élvezem az új dolgaimat, a nyugalmat, s örülök az életnek. Hisz az a legnagyobb kincs. Tegnap temettük 57 éves kollégánkat, ő már nem örülhetett ennek a karácsonynak. Bele sem gondolok, mit érezhet most I., a kolléganőnk, csak remélem, hogy az ő jó természetével és lányai segítségével minél hamarabb fel tudja dolgozni ezt a tragédiát. Nekem olyan, mintha igaz sem lenne. Még élesen hallom a hangját, amikor minden nap megkérdeztük tőle, kettőkor, hogy hazaviszel, J? S röviden rávágta, hogy NEM, de aztán mindig vitt, csak jó játék volt számára ez az ellenkezés. Nyugodj békében, csokikedvelő jó kollégám.
Szóval karácsony van, rokonaimmal, jó ismerőseimmel már felköszöntgettük egymást. Érdekes ez az internetes közösség, megosztjuk egymással örömünket, bánatunkat. S nem vagyunk teljesen egyedül.
Szóval még egyszer Boldog karácsonyt!
