Szerelmes vagyok, Gáborba. S most mind a ketten szenvedünk a távolságtól, a hóhelyzettől. Ha ez így megy tovább, az a közös wellness nem baráti alapon lesz. Szerintem mindketten megijedtünk attól, hogy elveszítjük a másikat. Itt nem számít már semmi, se tanácsok, se józan ész, csak az érzés. Ez a szerelem. Viszont .... van még valaki, na, már annyira bonyolult, azt hiszem, egy darabig nem is írok ide, még nem rendezem soraimat.

A kurva isten bassza meg a Valentin napot, mindenhol mindenki a szerelemről beszél, teljesen kikészültem, megittam a maradék Unicumot, egy kicsit becsíptem tőle. Annyira, de annyira vágyom Gáborhoz, legszívesebben már a héten elmennék hozzá, de nem erőltethetem rá magamat. Nem a szex, hanem az ember, minden nyűgjével együtt, hiányzik, szexet kapnék a másiktól is, ha nagyon akarnék, de tőle szerintem csak azt, Gábortól mást. Is. Kurvára hiányzik.

Na, vége. Nem mentem. Nyüglődött, végülis mint embert szeret, de mint nőt nem. Ezt nem mondta ki, de ez a lényeg. Azt mondta, ő szívesen találkozna, de az a 3 nap sok.  Na nekem ez már az utolsó csepp volt. Mondtam, akkor nem megyek, mert nincs értelme a kapcsolatnak, ha neki az a 3 nap sok, ami nekem meg kevés. A végén, hosszú csetelés volt, megkérdezte, akkor barátok sem lehetünk? Hát nem. Én tovább akarok lépni, de ha ő ott van a háttérben, nem tudok. Kurva szar érzés, mert mindenről ő jut az eszembe. Nagyon szerettem. De el kell felejtenem.

Közben ismerkedem a neten. Gábor lassan, de felejtődik. Ez a társkeresés is érdekes dolog. Mennyiféle ember, a legtöbb csak szexet szeretne, ki burkoltan, ki nyíltan, ki hízelegve, ki közönségesen adja írásban a tudtodra. Néha elkeseredem, néha röhögök rajtuk. Attól függ, épp milyen a hangulatom. Csaba eltűnt az éterben, szó nélkül, beijedt, amikor meséltem neki, hogy egyik kollégám fia ott dolgozik, ahol ő. Eszem ágában sem volt róla mesélni a kollégámnak, csak feltűnt a dolog, de ő megijedt, nyilván az asszony mellett csak szkájpon leírt erotikus dolgokat engedhetett meg magának. Úgy tűnik, csak a szája nagy típusú férfi. Nagyon szerencsétlen vagyok ezen a téren. Összefutottam egy korban hozzám illő helyi régi ismerősömmel, csak cseteltünk eddig, meg szkájpoltunk, mindenféle témáról, nekem nagyon szimpatikus. Erre ő meg az ország másik végébe udvarol. Most is utazik, gondolom a barátnőjéhez, nem is gondoltam volna, hogy ez olyan szar érzés lesz nekem, már megint elkezdtem kötődni valakihez, pedig nem lenne szabad, s erre őt is elveszítem. Én bennem van a hiba, fel kéne szedni ezt a sok hülye kanos hapsit, levezetni a feszültséget, nem foglalkozni a szeretettel, szerelemmel, de az nem én lennék. Megint kurva szar a hangulatom. Ja, egyébként már március 2-a van, 4 éve kezdtem el írni ezt a blogot.