Társtalanul

... mi lenne a jobb, hogy találkoztam Vele, vagy ha soha meg sem ismertem volna. Nagyon szép volt az a 3 nap, nem bánom meg soha, hogy belevágtam ebbe a kalandba. Csak olyan következménye van, amire nem is számítottam. Szerelmes lettem. Nagyon. Annyira, hogy fáj. Én, aki már végleg lemondtam az érzelmekről, félek ettől a szerelemtől. Félek, hogy nem talál viszonzásra, félek, hogy az érzelmeimmel rátelepszem a másikra, félek a nagy távolságtól. Még mindig nem tanultam meg a mának, csak a mának élni.

De azért nagyonnagyonnagyon jó érzés volt.................................

Na most bajban vagyok, mivel tudom, hogy ismerősök is olvasnak, ezért aztán mindent nem írhatok le. Szóval virtuálisan nem vagyok már társtalan. S készülök arra, hogy virtuális barátommal személyesen is találkozzam. Egy wellness hétvégén. Ami hétköznapra esik. :) Nagyon izgi a dolog, ő tudja, hogy miért, itt azért nem írom le. Nagyon várom már, hogy találkozzunk. Ez teljesen más lesz, mint a magányos útjaim, már az is, hogy magassarkút is viszek magammal, amire már régóta nem volt példa. :)

Lehet, hogy más helyen folytatom majd a blogot??? Már úgy értem, hogy más virtuális helyen. ;)

... ugyanezt fogom csinálni, mint most, csak az arányok lesznek mások. Kevesebb munka és több utazás. Jótékonyság, de nem csak az öt cicám részére. Lakás átalakítás és nem csak alakítgatás.

Tényleg, már megint kigondoltam valamit. Jövőre átalakítom a fürdőszobámat, most már tényleg. Kidobom a kádat, mert inkább zuhanyozni szeretek. Korábban egy jó masszázs kabint képzeltem el, de rájöttem, ezzel a víznyomással és hidegre váltó gázmelegítővel nem sok hasznát venném. A legnagyobb gond nem is a pénz, hisz azt szerez az ember valahonnan, ha máshonnan nem, a bankjától, hanem a szakember keresés. Legszívesebben kollégáimat kérném meg, de a víz- és gázvezeték szerelésen kívül fogalmam sincs, ki ért a csempézéshez, padlóburkoláshoz, festéshez. Bennük megbízom, lakást is rájuk hagyhatom, ez nagy előny. Hátrány, hogy nehéz az anyagiakat elintézni, mert gondolom, nekik is kellemetlen, ha sokat kérnének, de én sem akarom, hogy keveset kérjenek. Megpróbálok majd úgy árajánlatot kérni, mintha idegennek dolgoznának. Persze, ha egyáltalán elvállalja majd valaki.

Addig is egy icipici módosítást gondoltam ki. Ha elviszi kollégám a fagyasztószekrényemet, amire nincs szükségem, akkor felszedem a szakadozott linóleumot, rendbe szedem alatta a követ, ami annyit jelent, hogy napokig felmosom :) és veszek rá egy futószőnyeget. Ki is néztem a Diegóban egyet, 1 m széles és 4,4 m hosszú kellene, 10 EFt-ból ki is jönne, csak fogalmam sincs, a WC ajtót ki tudom-e nyitni tőle. Legszívesebben már ma hazahoznám, ez az addmeguramderögtön effektus nálam, de addig nincs sok értelme, míg a fagyasztó a helyet foglalja nálam. Ilyet gondoltam ki:

www.diego.hu/termekkezelo/store/szonyeg.c.111/szonyeg-kiegeszitok.c.115/belteri-futoszonyegek.c.167/ramses_futo-084-rozsda.p.952

Aztán megint wellnessezni megyek, de nem egyedül. Ha minden összejön, egy sosem találkozott, de sokat beszélgetett fiúismerősömmel. Baráti alapon. Erről kolléganőimnek megvan a maguk véleménye, mármint a baráti alapról, melyet meg is osztanak velem, tréfás megjegyzésekkel fűszerezve. Meg jó tanácsokkal. Úgy érzem magam sokszor, mintha egy kis kamasznak néznének, de jóleső érzés.S ami nagyon tetszett, visszahallottam, hogy az egyik fiú azt mondta, "csak nehogy elszeressék a mi Erzsikénket!" Hát nem aranyos?

Kezdhetném azzal, hogy itt sínylődöm Magyarország majdnem tetején, de úgyis tudnátok, hogy ez nem igaz. Egyáltalán nem sínylődöm, élvezem az édes semmittevést, a telefonmentes napokat, mondjuk az akadozó internetet már nem annyira. Tegnap, azaz hétfőn érkeztem meg gyermekkorom óta vágyott szállodámba, ahol akciósan tölthetek el 4 éjszakának megfelelő időt. Az ideút kicsit rázós volt, mert odáig meg is néztem a neten, hogyan jutok el Gyöngyösig, de az már nem jutott eszembe, hogy a felfelé vezető buszjáratnak is utánanézzek. De hát van szám, meg mobilom, s a recepcióstól megtudtam, a mátraszentimrei busszal tudok feljönni. Majd két órát kellett várnom, a buszok sűrűsége és a buszmegálló közelében lézengő rosszkinézetű emberek száma hasonló Ózdéhoz, talán nálunk kevesebb, de letelt az idő. Közben bevásárlószatyromba a laptopom mellé begyömöszöltem egy két és félliteres életmentő Coca colát, többet már nem bírtam el. Mondjuk, arra nem számítottam, hogy majd félóra az út fel Galyatetőig, de azt már idefelé eldöntöttem, hogy Gyöngyösre csak akkor jövök le, ha mennem kell hazafelé. Legfeljebb valahogy megleszek cola nélkül.

Becsekkolás után picit ledőltem és az egész heti, havi, éves? idegesség kijött rajtam, mert vacsoráig fel sem bírtam kelni, egyfolytában rázott a hideg a 2 takaró alatt is. Szerencsére másnapra elmúlt. A kaja finom, a vacsora változatos, svéd asztal, bár a teletal.hu jobban elkényeztet a házhoz szállított ételeivel, ott nagyobb mennyiségből lehet választani. Hiányoznak a gyümölcsös húsok, lehet, hogy rajtam kívül kevesen kedvelik? De ma vacsorára lesz gyümölcsleves és ananászos pulyka is, nyamm.

Egyedüli rossz dolog, hogy ellentétben a régi SZOT üdülők kicsit erőltetetten összehozott társaságával, itt nem nagyon szólnak a vendégek a másikhoz, még köszönni is elvétve köszönnek, ez kicsit nehéz nekem, aki hol visszahúzódó, hol kitárulkozó vagyok, hangulatomtól függően. Most jól esne picit beszélgetni, de a rossz net miatt még szkájpolni se nagyon merek.

József napkor 5 cm-es hó esett, s bár a jó idő miatt ez részben elolvadt, azért én mégis a télbe jöttem fel, elkell (vagy elkel?) a téli dzseki. Ahogy mondani szokták, ideális hely a kisgyerekeseknek, kalandpark az udvarban, a karabineres csúszást szívesen kipróbálnám én is, de nem az én méretemben készültek a játékok, megnéztem a vadasparkot, a kilátást Kékesre. Majdnem azt írtam, Hétesre. J

Aztán ebéd, szelíden választva is 2500 Ft, holnap megpróbálom kihagyni, de ma sem mertem 1 pici zsemlénél többet elhozni a reggelitől, mert bár tudom, hogy nem szabad, de semmi bolt nincs a közelben és a cukor miatt rám jöhet az éhség. Bocsánatos bűn.

Jó kis élménymedence, szó szerint nem nagy, de élmény, 10 percenként váltakozó vízsugarakkal. Nyakadra, hátadra, lábadra. Majd frászt kaptam, ültem elgondolkozva, masszíroztatva a lábamat a feltörő vízsugárral, amikor hirtelen erős sugárban a hátamat kezdte döfködni a víz. Aztán jött utána a gőzkabin, szauna, skót zuhany, taposó medence, úszómedencét kihagytam, mert ki volt írva, gyerekeknek csak szülő kíséretében. J

Az infraszaunát itt sem tudtam bekapcsolni, eszembe jutottak az egri élmények, csak magamban nem mertem röhögni. Ebéd után megmasszíroztattam magam. Sajnos hölgy volt a masszőr, egy erős férfikéznek jobban örültem volna. De az már sok lenne az élvezetből.

Most megint pihenek, vagyis a gép előtt ülök. Holnap elugrom Kékesre, hisz az előző 50 évemben csak egyszer jártam arra, ideje, hogy a második 50-ben is meglátogassam. Azért remélem kapok valahol egy nagy üveg colát, bármi áron, mert ha mégis le kellene menni érte Gyöngyösre, az több mint 1000 Ft útiköltségbe kerülne. Az meg még Orbán Viktor adójával sújtva is drága „káros” ital lenne.

Na, ennyit mára.

Azóta sajnos letelt a nyaralásra szánt idő, pontosabban elfogyott az arra költhető pénz. Már itthon is feltalálom magam, csak kimozdulni nehéz, lehet azért, mert itt több az ember. De még nem káromkodom, kíváncsi vagyok, meddig tart a nyugalom utóhatása. Jó oldalon foglaltam le az utat, jár még majd hozzá egy kétszemélyes 2 éjszakás félárú wellness, egy listából választva a helyet és az időpontot, megpróbálom igénybe venni az is. Szóval jó volt, szép volt és szívesen mennék máskor is.

..., még annak is, ha az ember főnöke egy névnapi italozás közben hülyeségeket beszél. Tegnap még nagyon bántott a dolog, ma úgy döntöttem, megint csak jót tett velem. Szóval az előzmény, ami a korábbi bejegyzésekben is olvasható, hogy eléggé túlhajszoltam magam, sok a meló, néhányszor benn is maradok 1-2 órát, csak úgy szerelemből, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy ingyen. De otthon is az jár az eszemben, mivel maradtam még el, mit milyen sorrendben fogok megoldani. Olyan ez, mint a tűzoltás, ahol jobban ég, oda kell locsolni. Éjszaka sokszor csak xanax-szal tudok aludni. Erre mit kaptam? Ne mondjam már, hogy én sokat dolgozom, nem többet biztosan, mint 15 napot havonta, meg jól megvagyok fizetve, ez a munka semmi, a fizikai, az a valami. Persze szerintem azt sem tudja, miket csinálok, mert a legtöbb plusz meló interneten keresztül zajlik, megcsinálom, elküldöm, anélkül, hogy valaki ellenőrizné, vagy látná. Na, mindegy. Csak mondta, mondta a magáét, igazsága biztos tudatában, nem lehetett belefojtani a szót. Nem tudtam mit csinálni, felálltam, kijöttem, az irodám ajtaját jól bebasztam, remélem hallotta. Dolgoztam még délután egy keveset, persze munkaidő után, elvégre nincs is sok munkám, aztán szó nélkül eljöttem. Ennyit a névnapról. Még jó, hogy 1 hétig nem kell bemennem. Ezután meggondolom, lesz-e lelkifurdalásom, ha 8 óra alatt nem végzek, szarok benn maradni és a munkám csak munka lesz, nem fogom magaménak érezni a céget. Úgy csinálok, mint az emberek nagy része. Vége a melónak, megyek haza pihenni. Ja és amitől megvilágosodtam, bemásolom. És mivel tett jót nekem? Akaratlanul is felnyitotta a szemem és ezáltal, meg az internet segítségével rájöttem, én munkamániás vagyok és ez egy betegség.

"Egész nap robotolsz az irodában, estére mégsem örülsz annak, hogy végre pihenhetsz egy kicsit? Folyamatosan megoldandó feladataid járnak a fejedben, ezért még éjszaka és hétvégén is képes vagy dolgozni? Vigyázz, a munkamánia legalább annyira veszélyes függőség, mint az alkoholizmus"
www.wellnesscafe.hu/Root/Sites/WellnessCafe/wellness/2008/tulora_hetvegi_munka_6_tipp_a_munkamania_ellen

Elég sokat káromkodom, ez a hajszoltság és a tehetetlenség jele. A tehetetlenségé, amit egyrészt a sok értelmetlen, jelentést gyártató hivatallal szemben érzek, másrészt meg a politikai dühöm miatt. Ha lehet, kimaradok a politikából, de mondhatni, begyűrűzik hozzám. Ma hallottam, hogy valami eszement pap azzal a kérelemmel fordult Palikához, hogy szedjék le a Szabadság szobrot és helyére Szűz Máriát tegyék. NORMÁLIS ez? Hogy a k.i.b.m azt a sok eszement, elvakult klerikális barmot. Persze, meg legyenek vármegyék, szavazzanak a külföldön élő magyarok, kölyköstől, ők fontosabbak, mint én, aki ide adózom, meg tegyék bele az Alkotmányba a Szent Korona tant, nem számít, hogy idejét múlta, még azt is megéljük, hogy felkennek királlyá valami bábot és aztán a papság átveszi a hatalmat és kezdhetjük a munkanapot a reggeli imával. Menjenek a francba!

A buszon beszélgettem nyugdíjas kolléganőmmel, elmeséltem neki, hogy mostanában szkájpolni és csetelni szoktam egy fiú ismerősömmel. Egy idősebb hölgy olyan csúnyán nézett rám! Úristen, mit gondolhatott?!

www.edigital.hu/Notebook/Toshiba_Satellite_C650-107_notebook-p57974.html

Aki megírja kommentben, mit keres itt ez a link, annak az egészségére megiszom egy pohár pezsgőt. Még ott a szilveszteri, ha el nem párolgott. :)

Mivel senki sem válaszolt, ezért a pezsgő megmaradt. Felraktam a Facebook-ra egy csomó érzelmes dalt, a régi kedvenceimet, ezt nem jól tettem, mert így én is érzelmes lettem. Félre a romantikával!

Na nem arról van szó, hogy egy nap alatt megváltoztam és ezentúl komolyan meggondolom, mire adom ki a fizetésemet. Á, nem, ilyen változáshoz már túl öreg vagyok. De tegnap este kigondoltam valamit, meg akarom ajándékozni a számomra legkedvesebb embert, vagyis saját magamat. Ezért kisebb, de gyorsabb ajándékot választottam. Feladtam távoli és drága nápolyi utazási tervemet, ha szerencsém lesz és jövőre is még itt rontom a levegőt, vagyis élek, akkor majd elrepülök oda is. Nem, most egy gyors és olcsóbb pihenést választottam. S ez is gyermekkori álmom. Ismeritek a játéknak ezt a fajtáját?

patina.uw.hu/Oldpic/gokosan/okosr.jpg

Figyeljétek a sarkakat. Jobb alsó, ez a kiindulási pont már több mint 51 éve. Balra haladunk. A Balaton is megvolt, vagy 2 éven keresztül, igaz, még a 90-es években. Megyünk tovább. Kórház. Ez kellemetlen emlékeket idéz, dehát ez is a játék, vagyis az élet része. A kis kockákról, vásárlásokról, utazásokról, Szerencsekerékről nem is beszélve. Talán csak a repülő hiányzik, ami megváltoztatta az életemet, mert amikor azt gondoltam, nekem már vége mindennek és majd csak eltelik valahogy az a kis idő, amíg anyuék után mehetek, akkor jött egy új főnök, aki kitágította számunkra a világot és elhitette ezáltal, hogy érdemes élni, utazni. Rosszra ne gondoljatok, itt tényleg csak utazásokról, céges összetartásokról volt szó, de sokat változtatott rajtam. Már akarok élni. És jobbra fenn ott van Galyatető, amit egyszer már megnéztem kívülről, de nagyon drága volt számomra és most egy akció keretén belül, ha minden igaz, el tudok ott 4 éjszakát is tölteni. Aztán a játék folytatódik tovább, amíg valaki le nem győz, remélem a kórház az sokáig kimarad és csak az utazások, a vásárlások, apróbb-nagyobb örömök nevű kockákra lépek majd. Most úgy érzem, boldog vagyok!

Ebben az évben nem túl sokat, a teletál-lal  hordatom a kajámat. Finom, változatos, különleges és kényelmes. Főnököm szerint én nem is ebédet, hanem reggelit hozatok. A múltkor is fél tízkor megettem, amit rendeltem. A kedvenceim a gyümölcslevesek, gyümölcsös húsok és salátaköretek. Most azonban kevésbé egészséges kaját kell ennem. Szomszéd néni megkért, hozzak már neki füstölt csülköt. Hoztam is, 1700 Ft körül volt, de láttam, hogy meg van ijedve tőle, kemény is volt szerinte, meg drága is, ezért felajánlottam, megcsinálom magamnak reggelire, vacsorára. Szóval így jártam. Vigyáznom kell az ilyen megrendelt vásárlásokkal, a múltkor a felmosóronggyal, mopsszal jártam így, szerinte túl nagy volt, azt is eltettem magamnak. Akkor lenne baj, ha ki lenne számolva a pénzem. Máskor ilyen nagy értéket nem vállalok. Különben imádom a füstölt csülköt, de azt hiszem, előtte kiváltom a patikában a dipankrint, mert már most fáj az epém, pedig csak megszagoltam. :))

Na, jó éjt nektek!

A jövő heti menüm:

Nap	Kód	Típus	Megnevezés	Egységár	Menny.	Összesen
Hétfő	A2	Leves	Erdei gyümölcsleves	385 Ft	1 adag	385 Ft
	U	Desszert és Sütemény	Almás-mákos rétes	195 Ft	1 adag	195 Ft
	Z1	Czanik Balázs ajánla	Csirkemell ropogós, ezersziget öntet, mediterrán saláta (jégsaláta, paradicsom, uborka, paprika, lilahagyma) 706 kcal [F]	725 Ft	1 adag	725 Ft
Kedd	A3	Leves	Hideg tejszínes szilvaleves 400 kcal [F]	375 Ft	1 adag	375 Ft
	M1	Főétel	Farmer csirkemell (baconszalonna, reszelt sajt), vegyes köret	770 Ft	1 adag	770 Ft
Szerda	A3	Leves	Áfonyakrémleves	405 Ft	1 adag	405 Ft
	N	Főétel	Saltinbocca alla Romana (sertéskaraj római módra, pármai sonkával sütve, kapribogyós mártással), fűszeres sült burgonya	880 Ft	1 adag	880 Ft
Csütörtök	A2	Leves	Tejszínes cseresznyeleves 342 kcal [F]	390 Ft	1 adag	390 Ft
	I	Főétel	Rablóragu (csirkemell, császárszalonna, kolbász, hagyma), tepsis burgonya	790 Ft	1 adag	790 Ft
Péntek	A3	Leves	Vadmézes feketeszeder-leves	415 Ft	1 adag	415 Ft
	Z9	Klima Anita ajánlata	Szeletben sült csirkemell, ananászos-körtés saláta mandulával 436 kcal [F] Koleszterin: 140 mg Nátrium: 395 mg Fehérje: 34,2 g Zsír: 12 g Szénhidrát: 45,8 g	760 Ft	1 adag	760 Ft
9. hét összesen:						6090 Ft
Mindösszesen:						6090 Ft

Feltettem a csülköt, ilyesmi lesz belőle:

ww.nosalty.hu/csuloktal_recept_1591

Ha eddig azt gondoltam, hogy jó lenne egy társ, akkor tévedtem. Ma megvilágosodtam, hogy vannak dolgok, amiket már nem tudnék elviselni. Az sem volt jó, amikor egy régi barátom túlmagasztalta műszaki érdeklődésemet, s azt gondolta, amiért kezelni tudok egy számítógépet, már zseni vagyok. De amikor beszólnak egy e-mail-em kapcsán, akkor harapni tudnék. S ha ez már sokadszor történik meg, akkor ne csodálkozzon az illető, ha azt mondom, hogy a francot sem érdekli, hogy mit gondol a stílusomról, vagy a hozzáállásomról. Ha nem tetszik, írja meg ő, de a saját neve alatt. Örülök, ha pár szóval letudom a dolgot, nem fogok órákat egy levéllel tökölni, amikor fontosabb dolgom is van. Na, ez egy kollégánál idegesít. Mit csinálnék, ha a párom csinálná ezt? Na, nem.

51 évesen már megvannak a magam szokásai, azt eszem, amit akarok, azt veszek, amit szeretnék és amit tudok, én már nem tudnám elviselni mások rigolyáit. Úgyhogy a blogom címében a társtalanul szó hallatán nehogy sajnálkozzon valaki!!!!!

Persze más lett volna 20-30 évvel ezelőtt. De akkor meg annyira ragaszkodtam anyuékhoz! Lehet, hogy így jó, ahogy van. Az ember úgyis legtöbbször magában hal meg, ha van családja, ha nincs. De azért azt még nem szeretnék! Szóval még ha ellentmondásosan is hangzik, de bár nagyon szeretek egyedül lenni, de azért jó lenne, ha lenne valakim. Nem állandóan, csak úgy, mint régen. Kis udvarlás, sok beszélgetés, közös kirándulások. Nekem ebben a korban már nem a szex hiányzik, hanem a mély, önzetlen barátság. Amibe azért belefér egy kis összebújás is. De nem ez a fő cél.

Mostanában rengeteget álmodom anyuékkal. Igazából ők hiányoznak, szívesen lennék még 51 évesen is gyerek. Az ő gyerekük.

Nagyon rég nem jártam már itt, köszönöm, jól vagyok, ha valakit esetleg érdekelne az 1-6 napi olvasóm közül. Még mindig szeretek vásárolni, néhány napja megleptem magam egy TV-állvánnyal. Először a neten keresgéltem, de ami ott tetszett, az 100-200 EFt volt, annyira még én sem vagyok hülye, hogy azt megvegyem. Pedig nagyon jó volt, olyan minimalista, amit én kedvelek, vagy kedvelnék, ha több pénzem lenne. Aztán kinéztem a KIKA-nál egy 34 EFt-ost, az már elérhető ár, de ők meg nem vállalnak utánvétes szállítást. Micsoda kereskedők!! Voltam a bútorturiban, aztán Kápolnainál megláttam a nem az álmaim netovábbját, de egy nagyon klassz és praktikus állványt, s még tetszik is. Tizenvalahány ezerért. Ma meg vettem halacskákat az akváriumomba, mert kipusztultak a régi halaim. Szerintem túletettem őket.

A múltkor meg hogy jártam... Innen a cím is. Az egyik kollégám, hülyeségből, pár napja a fülemet birizgálta. Na nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ezt megengedjem neki, ezért rászóltam, hogy hagyja abba, egyébként is az az én intim szférám. Ez nagyon tetszett neki, párszor próbálkozott még, úgyhogy ha meglátom, már befogom a fülemet. Aztán két napja mesélem a kolléganőmnek az esetet, kollégám is ott van, s nem azt mondtam mesélés közben, az én intim szférám helyett, hogy az én erogén zónám? Na, ez is rajtam szárad. De hogy jutott ez eszembe!! Nem baj, legalább van min röhögnünk, különben megbolondulnánk a sok munkától. Mindig alig várom a hétvégét, hogy leeresszek.

Szörnyű ürességet érzek magamban, ez nem az én napom. S már évek óta nem éreztem ilyet, de annyira-annyira vágytam rá, hogy Valaki magához öleljen és megvigasztaljon. A vigasztalás meg is volt, de nagyon vissza kellett fognom magam, hogy egy odabújással el ne ijesszem magamtól.

Már másnapra rendbe jöttem, csak röpke pillanat volt az egész. S közben itt volt a hétvége, teljes idegi kikapcsolódás. Most kimozdultam, szeretem a hideget, a havat. Elmentem fotózni, meg vettem egy jó kis tokot az új 500GB-os külső winchesteremnek. Mert persze mondanom sem kell, a vásárlás mindig segít, ha elkap az elmagányosodás érzése. Egyébként jól vagyok, tulajdonképpen mindennek nagyon tudok örülni, néha még annak is, ha új nejlont rakok a szemetesbe. :) Szörnyülködöm viszont Egyiptomon és Tunézián, imádom mindkét helyet, de még én sem indulnék most el oda. Majd egyszer. Most Nápolyba készülök, még útitársat kell keresni, de ha nem lesz, megyek egyedül. Már alig várom.

Tegnap olyan érdekes volt, szinte állandóan a Facebook-on lógok, beszélgetek, lájkolok, játszom és egyszercsak valaki, egy ismerősöm beírta nagy ijedten, hogy megmozdult náluk a föld. Aztán többen. Élőben éreztem át az országban történteket. Érdekes ez a világ.

...azért mindig érik az embert. Véletlenül az m1-re kapcsoltam, Liszt Ferenc darabokat játszottak, játszanak. S a zongorista, Farkas Gábor, régi tanítványom. Valamikor az őskorban, a 80-as években, amikor hülye politikai okokból abbahagyták az orosz nyelv oktatását az iskolákban és a régi, jó tanárokat átképzésre kényszerítették, egy darabig még nem voltak német tanárok. S akkor előszedték a nyelvvizsgával rendelkezőket, köztük engem is és rábeszéltek, hogy délutánonként, tanfolyamokon foglalkozzunk a gyerekekkel. Szép pénzt adtak érte, többet kaptam, mint az órabérem, hogyne vállaltam volna. Nehéz volt, mert semmi pedagógiai végzettségem nem volt, de szép is volt, mert voltak kedves tanítványaim. Úgy mondanám, aki akart tanulni, azt meg tudtam tanítani, akit nem érdekelt a dolog, azt nem igazán tudtam lekötni. Az érdeklődők között volt Gábor is. Néhány órát a zeneiskola miatt ki kellett hagynia, de mindig bepótolta az anyagot. Nagy kucsmával a fején látom, szerintem az édesapjáé lehetett. Szegény, egyszerű gyerek volt. Az egyik legkedvesebb tanítványom lett. Nagyon örülök a sikerének.

Másik mai örömöm, hogy képeket kértek tőlem a gerléimről és azt, hogy az idén filmezzem is le őket, ha költenek az ablakomban.

Ja, s mivel véleményem szerint nem számíthatunk rá, hogy bárki is elvisz minket kirándulni, kénytelen leszek magamnak szervezni az idén programot. Már ki is néztem egy nápolyi nyaralást, remélem összejön a pénzem, útitársra nem számíthatok, de a lényeg, hogy repülős út. Már hogy is mennék busszal, amikor repülni is lehet. :)))

Vagy valami hasonló címmel megy egy műsor, ahol kiválasztanak néhány embert, adnak neki egy rakás pénzt, elküldik fodrászhoz, kozmetikushoz és tanácsot adnak neki, mi áll jól az alakjához. Nem is erről akarok írni, hisz tudom én, mit kellene hordanom, ha lenne több pénzem, meg kedvem az egészhez, de néha már fáradtnak érzem magam az öltözködéshez. De az utóbbi 2-3 évben azért már költöttem ruhákra is. Szóval a tegnapi részben klimax-os nőket választottak ki. S ahogy elmondták a problémájukat, rájöttem, mi áll az én hangulatváltozásaim, érzékenységem mögött. Úgyhogy kérlek kedves ismerősöm, nézd el, ha én is ilyen hangulatingadozós vagyok.

Végetért a szeretet ünnepe, úgyhogy én is bekeményítek. Van egy, néha 2 ember, aki telefonközpontnak néz engem. Rámcsörögnek, pontosabban sms-t küldenek, mert már egy csörgésrevalójuk sincs a telefonon, aztán elvárják, hogy hívjam vissza őket, majd megmondják, kit hívjak fel, mit kérdezzek meg. Aztán hívjam vissza őket. Na már most nekem is van egy keretem, amit túlléphetek, de nem szívesen teszem, így a rokonaimat ritkábban hívom emiatt a beszélgetések miatt. És alig várom az ünnepeket, hogy csend legyen körülöttem, s nincs kedvem másoknak ügyintézni. Ez nem neked szól..... Segíteni szívesen segítek, de a leírtak már tényleg a kihasználás kategóriába esnek.

Úgyhogy ma szemtelen voltam, hangokat levettem, azért látom, hogy volt egy 30-as és egy 70-es megkeresésem, de nem hívom vissza. Ha egymással akarnak beszélni, sétáljanak egyet.

 Azért ma öröm is ért, ezt a levelet kaptam:

Kedves .........

Köszönjük részvételed a Samsung NX széria "Emlékezz Rám" című kampányában.

Örömmel értesítünk, hogy feltöltött képed (Gyár állott...) bekerült a legszebb pillanatok közé, s így a Samsung NX könyvbe, melyet nyilvánosan helyezünk el a Samsung NX időkapszulában, és ásunk 10 évre, hogy 2020-ban együtt vegyük majd számba, hogyan változott a világ és mi magunk.

Szeretettel várunk tehát az időkapszula elásására 2010 December 31-én 14:00 órakor a Westend City Center Ferdinánd híd felöli gyalogos bejáratánál.

Reméljük veled is találkozunk a helyszínen!



Üdvözlettel:

Samsung Electronics Magyar Zrt
1037 Budapest, Szépvölgyi út 35-37

Nem hiszem, hogy most bárki is a blogomat olvasná, de azért én boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki ma idetéved vagy nem téved. Szeretem a karácsonyt, nekem nyugis ünnep, nincs nagy felhajtás. Rnénitől kaptam gulyáslevest, töltött káposztát, töltött paprikát és mákosgubát, úgyhogy nekem kár is készülni. De azért bepácoltam a csirkecombokat, majd kisütöm valamelyik nap. Nálunk nem volt szokás a karácsonyesti lakoma, persze anyu mindig csinált finomságokat, de hideget, húspástétomot, fasírtot, francia salátát, mikor mit kívántunk, nem vagyok oda a meleg vacsorákért. Ma is ettem egy kis pickszalámis kenyeret, teát nem főztem, arra lusta voltam. Majd holnap. Itt ülök a kényelmes bőrfotelben, mellettem a már egy hete feldíszített fa, a szőnyegem patyolattiszta. Ezt csak azért írom, mert 2 napja megjött a nyeremény porszívóm, majd szúrok be linket róla és azóta ha kell, ha nem, állandóan porszívózom. Nagyon örülök neki. A szép lámpám még egyelőre a rekamién hever, de az is nemsokára a helyén lesz. Nehogy azt gondoljátok, ha az ember magában él, akkor rosszkedvűen sírdogál. Én jól elvagyok egyedül, a családom persze nagyon hiányzik, de igyekszem mindenből kihozni a legjobbat, úgyhogy most élvezem az új dolgaimat, a nyugalmat, s örülök az életnek. Hisz az a legnagyobb kincs. Tegnap temettük 57 éves kollégánkat, ő már nem örülhetett ennek a karácsonynak. Bele sem gondolok, mit érezhet most I., a kolléganőnk, csak remélem, hogy az ő jó természetével és lányai segítségével minél hamarabb fel tudja dolgozni ezt a tragédiát. Nekem olyan, mintha igaz sem lenne. Még élesen hallom a hangját, amikor minden nap megkérdeztük tőle, kettőkor, hogy hazaviszel, J? S röviden rávágta, hogy NEM, de aztán mindig vitt, csak jó játék volt számára ez az ellenkezés. Nyugodj békében, csokikedvelő jó kollégám.

Szóval karácsony van, rokonaimmal, jó ismerőseimmel már felköszöntgettük egymást. Érdekes ez az internetes közösség, megosztjuk egymással örömünket, bánatunkat. S nem vagyunk teljesen egyedül.

Szóval még egyszer Boldog karácsonyt!

www.argep.hu/trend/ROWE/Rowenta-Air-Force.html

A cukrom miatt ritkán sütök, eszem úgyis elég édességet. És ha választani kellene a csoki és a süti között, akkor az előbbit választanám és választom is. De most vettem egy új, keskeny, magas kenyérsütőformát az Intersparban, a pontjaimból és ezt most ki kell próbálnom. Különben is az egyik kolléganőm nem tudott eljönni a közös J. és E. névnapra, neki ígértem, hogy sütök valamit. Már tegnap akartam, csak nem volt kedvem, meg energiám, ma nekirugaszkodtam és már benn van a sütőben. Mondjuk azzal kezdődött, hogy a habverőm nem forgatja az egyik keverőt. Valószínűleg a múltkori dagasztáskor történhetett a gépemmel valami. Úgyhogy egy keverővel sikerült felvernem a habot. De remélem, azért sikerült.

Hát?! Mondtam, aki félti a fogát, az vegye ki evés előtt a protkót.

Utálom, amikor más programot csinál nekem. Magamban mérgelődöm, ide leírom, de az egyenesebb utat, hogy megmondjam, nem tudom megtenni. Régi munkanélküli kolléganőmről van szó, aki internetklub-nak néz engem. Menetrendszerűen hetente egyszer feljön, ami akkor nem is lenne baj, ha lenne valami közös témánk, de már témánk sincs. Leül a gép elé és ha elkezd valamit mondani, a mondat második felét kb. 3 perc múlva fejezi be. Mert annyira leköti a net. Én meg ülök, vagy főzök, vagy mosok addig, hogy valahogy kibírjam azt a 3 órát. A múlt szerdán is a cica, kutya nézegetés, mahjongozás után, indulás előtt kibökte, hogy jaj, jelentkezni kellene egy állásra, holnap eljöhetek-e? Hát nem ez lett volna a legfontosabb? Mondtam, ne haragudj, hazajövök idegileg kifáradva, örülök, hogy pihenhetek, s leülhetek a gép elé. Meg egyébként is pénteken névnapra vagyok hivatalos, készülnöm is kell. Holnap, tehát hétfőn jön, de tudom, úgy kell majd noszogatnom, hogy a munkára jelentkezéssel kezdje, s bár azt megmondtam neki, 7 óra után kell a gép, tudom, hogy úgy kell majd noszogatnom. S már most ideges vagyok, mert hétfőn jön. Szerintem szerdán is szeretne, mert akkor a közelben megy klubfoglalkozásra és előtte szokott netezni. Pénteken egy közös társasággal lenne beszélgetésünk fél háromkor, tehát munka után egyenesen odamegyek, s tudom előre, utána fel akar majd jönni netezni. Most ezen idegeskedem, s azon gondolkozom, hogy tudnám megúszni, hogy csak egyszer legyen elszarva a délutánom. S még lelkifurdalásom is van. Rnéni is fel akar jönni ma délután egy kérelmet kitöltetni, ő nem zavarna, csak ne jelentené már be egy héttel hamarabb, hogy vasárnap délután feljön. Sokszor vagyok úgy, hogy legszívesebben nem nyitnék ajtót senkinek és kikapcsolnám az összes telefont, de akkor is megtalálnak. A vége az lesz, hogy csak megmondom, hogy hagyjon békét. Ha hazamegyek, becsukom az ajtót, ne zavarjon senki!!!!

Meg utálom a szájhúzogatást, ha veszek valamit, jóhogy már nem neki adom! Valakitől hallottam, hogy vannak emberek, akik elveszik az ember energiáját a negatív kisugárzásuk miatt. Na én nem hiszek ezekben a hülyeségekben, de néha így érzek vele kapcsolatban.

Lehet, hogy magamra kellene, mert miért hagyom már másodszor beugratni magam?! Szóval úgy volt, hogy az idén Törökországba visznek minket. Ezen egész évben örömködtem, aztán valamikor ősszel már tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Az egész éves hajtás, a csalódás kitört belőlem, néha tárgyak vagdosásával kísérve. Tudtam, kell valami kárpótlás, ezért kikerestem mostanság legtöbbet látogatott oldalamon, a Facebook-on a legolcsóbb 3 éjszakás wellnesst, ahol még egyágyas felárat sem kértek, aztán elbuszoztam. Nem tudom, tudjátok-e, mi az az egyágyas felár. Az egy büntetés, mert nem elég, hogy nincs kivel ágyba bújnod, még többet is kell fizetned a szállásért, ha egyedül foglalsz el egy kétágyas szobát. Az út klassz volt, lejjebb azt hiszem, már írtam, idegileg rendbe jöttem. Aztán jött egy névnap, s egy meggondolatlan ígéret, hogy négyen elrepülhetünk valahová, Törökországba, Ciprusra vagy Marokkóba. Voltak sértődések, hisz majdnem mindenki kétfelé dolgozik, s mégsem jöhetett, én magamban lerendeztem a dolgot. Amíg vagy másfél évig minden nap, szó szerint minden nap, akár hétközben, akár hétvégén, az ünnepekkor, de még a szabadságom alatt is dolgoznom kellett, interneten keresztül, ingyen és bérmentve, senki sem jött oda hozzám, hogy te hülye, segítek neked, kapcsolódj már ki egy kicsit, szóval most se írigykedjenek. Én nem külön juttatásért melóztam otthon, látványosan, hanem saját gépen, saját interneten, bár volt, aki úgy gondolta, ezért kaptam a céges mobilt. Sovány fizetség lett volna az. Hálistennek már van segítség, s van némi juttatás, de visszamenőleg jól esett volna ez az utazás. Mindenféle álszerénység nélkül megérdemeltem.

Két napig örülhettem, pedig kolléganőmmel már majdnem a szállásfoglalásnál tartottunk, de nekem már gyanús lett a dolog. Szóval a lényeg, hogy kisfőnök nem szereti a hideg tengerben áztatni magát - szerintem egész más volt a háttérben -, s jó kifogás, főnök nélkül mi sem mehetünk. De lesz ettől jobb út is, hangzott az újabb ígéret, de mondtam, én már nem bízom senkiben. Lassan felnövök......

S mivel imádok vásárolni, kárpótolom magam az útért egy lámpával, amit majd az internetről rendelek meg a decemberi fizetés után. A régi műanyag függelék már megérett a cserére, el is repedt, ócska is. Már évek óta nézelődöm, úgy mint az internetezős fotelom után, mert van, volt egy elképzelésem, van, volt egy csekély választékú kínálat a lakóhelyemen és van, volt egy amúgyis túllépett költségvetés. Szóval a lehetőségeket és az igényeket közel kellett hozni egymáshoz, s ez sikerült.

Íme a jövendőbeli lámpám:

www.lampabolt.com/grace_fuggesztek/tkod22637/

Aztán szeretnék még egy kicsi, hordozható laptopot, sokat tudjon, olcsó legyen és sokáig üzemeljen. Ez a 3 dolog elég távol áll egymástól, de valahogy majd megoldom. Már nem tudok meglenni internet nélkül, s mivel lassan már mindenhol elérhető az ingyenes wifi, ideje újítanom.

Bocs, hogy megint írtam, de kellett, mert bántanak megint a megjegyzések. Mert vannak, akik úgy érzik, csak engem dícsér a nagyfőnök. Volt idő, más főnök, akitől sosem kaptam dícséretet, engedtessék már meg, hogy egy kicsit esetleg kedvenc lehessek. Minden hátsó szándék nélkül.

Na, ez jó sztori volt. Aki még nem tudná, wellnesszel simítom ki fáradt idegeimet, 2. napja vagyok Kalocsán, de már most úgy érzem, kipihentem magam. Pedig csak 45 perc múlva megyek masszázsra, 60 perc svéd, majd 30 perc aroma terápiás lábmasszázs. De túl vagyok egy fagylaltkelyhen, 3 múzeumlátogatáson, szuperül érzem magam. Aki ismer, tudja, aki olvas, sejti, hogyan állok a vallással, nekik nem meglepő, hogy az érseki könyvtárban tett látogatásomkor, ami csoportos tárlatvezetés volt, s a csoportot én alkottam, teljesen naivan feltettem ezt a kérdést. Van még egyáltalán kalocsai érsek? S van. Ezután jól elbeszélgettünk a tárlatvezetővel, szent korona tanról, gyermektelenségről, liberalizmusról, ami szerinte rossz, királyságról, ami szerinte jó lenne, szerintem idejét múlt. Szóval érdekes volt a másik oldalt is hallanom. Amint jöttünk kifelé, összetalálkoztunk egy pappal, aki érdeklődött valaki után, hogy benn van-e még? Vezetőm dicsértesség-et köszönt, én bár tudom, hogy vallástalanoknak is így illene, de nem jönne ki a számon, a szép magyar jó napot kívánokkal üdvözöltem a papot. Valamit válaszolt, sajnos nem értettem, hogy mit. Amikor arrébb mentünk, vezetőm mondta, hogy na, ő volt a kalocsai érsek. Úgyhogy bizonyítom, tényleg van.

Megyek, mert ideje felkészülnöm a masszázsra. Jó munkát nektek, innen, a szuper Hotel Kalocsából.

Na, ez jó kis üdvözlet volt, már itthon vettem észre, hogy vázlatban hagytam. Nem baj, majd most elolvassa, akit érdekel.:)

Amikor már úgy érzem, hogy elolvad a jégfal, ami hosszú évek óta körülvesz, akkor jön egy rosszabb hangulat, egy bántóan vagy csak számomra bántóan odavetett néhány szó és akkor úgy gondolom, inkább venne körül örökké egy stabil jégpáncél, minthogy azt gondoljam, még jöhet a tavasz és aztán rájöjjek, nekem már örökké tél lesz.

Közben este lett. Rájöttem, mi az oka (még) a rosszkedvemnek. November 1. előtt mindig nagyon szarul érzem magam, most meg egyébként is kivagyok. Aztán arra jöttem haza, hogy valaki vagy valakik felfeszítették a levelesládámat. Levonultam egy kalapáccsal meg ellentámaszként (vagy minek hívják) egy fa táblával és sűrű káromkodások közben jó hangosan, teljes erőből visszavertem a leveles ajtaját. Nem tökéletes, de ennyit tudtam. Nem azért, lassan a kondásnak nyelvleckét adhatnék káromkodásból. Hogy mit loptak ki, az örök rejtély marad. Aztán fél 6 körül eszembe jutott, hogy elfogyott a cukorgyógyszerem. El kellett mennem a patikába. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚútálok már délután bárhová is menni. Most csak egy dologra vágynék, hogy VALAKI szorosan magához öleljen. Ha másképp nem is, csak úgy szeretetből. Most nagyon szar egyedül lenni. Legalább a macskáim szeretnek. Na megyek aludni, aztán majd lehet, hogy holnap kitörlöm innen a nyavajgásomat.......

Persze szoktam máskor is, csak most érdekes volt az egész. A Facebook-on az egyik szállodánál sorsoltak. Véletlenül odakattintottam és látom, hogy már az utolsó figyelmeztetést írják, hogy ha vasárnapig nem jelentkezik a nyertes, újrasorsolnak. Ez rendszerint sok embernek tetszik, nekem is, de eszembe jutott, hogy nekem sem szólt senki az ismerősök közül, amikor a franciaágyat nyertem és mi lett volna, ha lemaradok róla. Úgyhogy szép csendben, míg a többiek az új sorsolás reményében a kezüket dörzsölgették, én üzentem a nyertesnek.:) Nagyon örült neki, mint kiderült, épp munkát keres, azért van kevesebbet a neten, s az édesanyjának szeretett volna amúgyis egy wellness-szel kedveskedni. Úgyhogy örülök, hogy szóltam, nagyon köszönte. Bár nem csoda, ha neki nem szóltak az ismerősei, mert egy van csak neki, szemben az én 182 ismerősömmel és 352 kedvenc oldalammal. Na hát játszok, vagy mi!!!

Most jól vagyok, nagyon örülök a netezős fotelemnek, az ágyamnak, a tervezett kikapcsolódásnak és annak is, hogy van jópár rendes ember a környezetemben, mégha némelyikükkel időnként össze is akasztom a bajszomat.

Reggel először is felébredtem. Aztán a szokásos tiszteletkörök után feljöttem a netre, itt megtudtam, hogy a bankom csakúgy felemelte 30.000 Ft-tal a hitelkeretemet. Nem is én lennék tumtum, ha nem szaladtam volna a fél tizenegyes busszal az Intersparba, csak azért nem hamarabb, mert fél tíz és fél tizenegy között én végeztem a cégem számára a karitatív munkát, vagyis ingyen és bérmentve dolgoztam egy órácskát. Csak úgy hobbiból, mivel eddig még egy kani forintot sem fizettek a hétvégi, karácsonyi, szilveszteri, újévi, húsvéti stb. melóért. Na, mindegy. Szóval rögtön a nyakára akartam lépni valamennyi pénznek, mert jóformán egy huncut vasam sem volt már, hála lakberendezési kiadásaimnak. Tele is pakoltam a kosarat, Milka csoki, jó nagy, mert nyerni lehet vele, pipicomb, ásványvíz, meg a pontgyűjtő akcióból egy digitális mérleg, meg kenyérsütő tepsi. Ja, azt el is felejtettem írni, hogy telefonon még otthon megkérdeztem, él-e már a mai nap a hitelkeret emelés, s azt mondták, igen. A pénztárnál aztán kellemetlen meglepetés ért, mert a bank azt jelezte, hogy nincs a számlámon fedezet. Mögöttem hosszú sor, még jó, hogy ők türelmesek voltak, nem úgy a félkiló szemfestékkel megáldott ismerős eladó, aki szájhúzogatva jött a szintén nem a kedvességtől duzzadó pénztárosnő segítségére, hogy stornózzák a tételeimet, meghagyva annyit, amit kp. ki tudtam fizetni. Amint jöttem el, hallottam, amint a hangosbemondó mondta, hogy az ilyen, meg olyan, meg amolyan osztály munkatársát kérik az ixedik pénztárhoz, gondolom, az általam összevásároltakat visszapakolni. Nem is volt annyira égő.

Kintről felhívtam az OTP-t, elnézést kért a hölgy a kolléganője tévedéséért, nem jól mondta reggel, mert igaz, hogy az emelést megkaptam, ők is, én is látom, de a rendszer majdcsak hétfőn. Hab a tortán, hogy még benn, felpakolt kosárral összefutottam KKatival, aki kikerekedett szemmel nézte, mit vettem, s amikor elmondtam, hogy mit, azt mondta, hülye vagyok. Csak annyit mondtam neki, az én pénzem. Azt már nem tettem hozzá, hogy nem fogom szégyellni a vásárlásaimat, csak azért, mert neki anyagi gondjai vannak. De azért már akkor felhúztam magam, aztán jött a pénztár és az a tudat, hogy mégsem a saját pénzemet (akartam) költeni.

Közben egész nap fáj a bal kezem, biztos eső lesz, a jó szamár megérzi. Most jött a mail, hogy az étterem, ahonnan az ebédemet hozatom, egy darabig nem szállít ide, gépkocsi problémák miatt. Főzhetek. Utálok.

Aztán majdnem lemaradtam a wellnessről, a születésnapomat akartam máshol ünnepelni, de mire kifizethető, jó helyet találtam, addigra lefoglalta más. Kevés az az időszak, amikor szabira tudok menni a munkahelyi dolgok miatt, aztán felhívtam őket, máskorra lefoglaltam a 3 éjszakát, ennyire telik. S most csapott át jó irányba a reggeli vásárlási sikertelenségem, mert a mérlegre meg egyebekre kiadott pénzt másra tudom költeni. Mivel teljesen ki vagyok már borulva, s vékony cérnaszálon táncolnak az idegeim (elég fura hasonlat), ezért mindenféle pihentető dolgot kipróbálok majd, a szaunát, a masszázst és lehet, hogy a török hamman fürdőt is, bár az ötezerbe kerül, de valahogy túl kell, hogy éljem a munkahelyi stresszt.

Még valami kétrészes fürdőruhát is kell vennem, nem mintha mutogatni akarnám lenge termetemet, de a masszírozáshoz kell, a múltkor is fehérneműben vonultam be Zsóryn a masszőrhöz, kérdeztem, nem szégyenlős-e, nem volt az, úgy döntöttem, én sem, ebben megegyeztünk. Az olyan jingjangos masszírozás volt, nagyon jól esett, az izmaim jól le vannak már tapadva, hadd szedjék fel őket. Hű, micsoda szakkifejezés.

Szóval ha már Törökország elmarad, kell helyette valami, nem lehet mindig dolgozni!

Na, jó éjszakát, még írnék, de már lusta vagyok.