Társtalanul

Nem szokásom a munkahelyen írnom, de most nem érdekel, felvállalom, ha esetleg ez valakinek nem tetszik. Elegem van megint az emberekből, az utolsót is facsarjuk ki mindenkiből felfogásból, "én nem is mondtam ilyet", "meg miből", "meg biztos nálad van", meg "már nem én vagyok a főnök", ....... mondatokból.

Persze, fogjunk össze, baszd meg, menj és intézd te el, ha olyan nagy a szád és nem félted az állásodat, arról meg én nem tehetek, hogy az eddigi lehetőségeket nem használtad ki, nem is akartad.

Meg egyébként is (ez a többieknek szól), most szálljatok le rólam, egy darabig vicces a dolog, de egy idő után már idegesítő, hagyjatok nekem békét, eddig is megvoltam, ezután is megleszek valahogy, s ha néha másképp gondolom, még azt is megbánom utána.

A sírás környékez, de nem a fájdalomé, hanem a dühé, legszívesebben hazamennék, magamra zárnám az ajtót, elegem van mindenből!!!!!!!

:)

Szeptember 18.

Nagyon érdekes élményem volt az előbb. Ma van anyu születésnapja. Jöttem be a szobába, egy tálcával a kezemben és olyan érzésem volt, mintha egy bogár repült volna a fejemhez. Odakaptam, de sehol semmi. Ha nem lennék olyan megrögzött materialista, azt mondanám, megsimogatta a fejem.

Ma reggel jól indult a napom. Ráálltam a mérlegre, fogytam vagy 4 kilót. Megnéztem a cukrom, 9 alatt volt. Már a vérnyomásom meg sem mértem, mert ha még az is normális lett volna, akkor elbízom magam.

Olyan jól elvagyok az új bútorokkal! Nem tudom, írtam-e már, nyertem egy franciaágyat és vettem egy bőr fotelt lábtartóval. Utóbbi svájci használt, de szinte teljesen újnak néz ki. Igaz, a szállítási költségek elvitték a pénzemet, de azért kihúzom valahogy fizuig. Következő hónapban írni fogom, kiadásfajtánként, mire költök.

A franciaágy miatt pakolnom kell, de a pakolás együtt jár a lomtalanítással. Nálam az úgy megy, ha megszáll az ihlet, vagy muszáj, akkor néhány dologtól megszabadulok, de ezt is, azt is félreteszem, mert emlék. Most is voltak buktatók, van, amit átugrottam, van, ahol megbotlottam. Mert még kibírtam dobni első babámat, amelyiknek kinyomtam a szemét és kopasz is már, de hogy hajítottam volna ki anyu kézzel írott versét a születésemről. Kidobtam sosem ismert, 19 évesen elhunyt nagybátyám iskoláskönyvét az enyémekkel együtt, de meghagytam azt a műszaki könyvet, amit apu kapott anyutól 1959. karácsonyára. De találtam gyerekkori magamról rajzot, a kedvenc altatódalom szövegét, s úgy vettem, anyu üzen, pihenjek már. Közben szerintem meg is emeltem magam. Szóval fáradt vagyok és még mindig rengeteg cuccom van. S a bútorok nem kellenek senkinek. Nincs mit tenni, meg kell kérnem két kollégát, vigye le őket a pincébe a lomtalanításig. Ezt szerettem volna elkerülni, de sajnos a nagyrekamiéval úgysem boldogulnék.:(

Kezd hatni a xanax, megyek aludni.

Most este tudtam meg, hogy nyertem egy francia ágyat, matracos, ágyneműtartós, szóval jól néz ki, csak hatodikáig el kell hozni Pestről. Holnap tudom meg, lapraszerelt-e, milyen méretei vannak a daraboknak, céges autóval el tudnám-e hozni, ha ideadják, ha nem, vagy nem férnek el benne a részek, mennyiért tudom megszervezni ennyi idő alatt és fizetés előtt a hazaszállítást. Ez egy feladat. A másik, hogy egy szem magamnak 4 fekvőalkalmatosságom van, kettőtől meg kell szabadulni és átszervezni a lakást. Meg beszervezni valaki cipelőképes férfierőt, lehet, szólok megint a szomszédomnak. Valahogy meg kell oldanom, különben hetedikén újrasorsolják. Ja és ráadásul szombat-vasárnap zárva vannak. Aztán szólni kell az asztalosnak, rakja össze. Jó kis feladatot tettek a nyakamba! De azért szerencsém is van, hogy 1000 emberből pont engem sorsoltak. Jaj, nagyon nehezemre esik a régi daraboktól megválnom, ez is gond, de tiszta bútorraktár vagyok. Na, majd megírom, mire jutottam.

Szóval megoldódott. :)) 6.250 Ft-ért, szinte hihetetlen, hazahozzák Budapestről. Még a cipeltetés a 3. emeletre és egy tízesből van egy francia ágyam. Nem rossz üzlet, ugye? Majd ha itthon lesz, csinálok róla képet. Ja és délután olyan jót aludtam, annyira fáradt voltam, hogy a fejemet nehéz volt tartani.

Más: Hogy rohan az idő! Egyrészről tudom, hogy már rég volt, hisz azóta apu, a kiskutyánk, majd anyu is meghalt, s azóta is eltelt már 6 év, másrészről mintha most lett volna, hogy németet tanítottam délutánonként egy suliban és az első padban ült két kicsi lány, P. Eszter és M. Beáta. Másodikosok voltak, ők voltak a legkisebbek. S most az előbb  nézegettem Beáta esküvői fotóit. S ma már ott a lányneve előtt a dr. is.

Egyébként azért jó dolog is van abban, ha az ember szabin van, nulla pénzzel. Nem nagyon megy vásárolgatni, meg rá van kényszerítve, hogy abból főzzön, ami van itthon. S nem is olyan rossz főzőcskézni, csak kár, hogy colát nem tudok csinálni. De volt finom paprikáscsirke nokedlivel, zöldborsóleves, két napig hurka lesz kolbásszal meg krumplipürével, de csinálok majd sóskaszószt tükörtojással, jégkrém helyett kakaófagyi volt. Nyamm.. Ha nyugdíjas leszek, lehet, hogy még szívesen is fogok főzni? Csak a vásárlás hiányzik. De fizetéskor úgy leszek, mint a cigányok, minden lesz itthon, sonka sonkával ....

Szombat reggel hajnali ötkor felébredtem, most mondjátok, mi a fenének! Persze minden hajnalban álmomban dolgozom, még ez a jobbik eset, van, amikor este nem tudok elaludni, mert az van eszemben, hogy nem leszek kész a munkával. Lehet, hogy idegkimerültségem van? Már nem sokáig bírom, a munka csak nől és nől és a legnagyobb baj az, hogy jóformán háromnegyed részét a hó első felében kéne elvégezni, túlórát nem fizetnek, önként és dalolva meg nem fogok benn maradni!!

S akkor meg otthon, amikor pihenhetnék, ostobaságokon húzom fel magam. Már biztos megharagudtak egy páran, amikor visszaküldöm a hülye körleveleiket, amiben a továbbküldésre biztatnak, mert egy rákos kislány élete attól függ, én hány embernek küldöm tovább a mailt, mert valahol valakik számolják a kattintást, vagy Bill Gates szét akarja osztani a vagyonát, csak pont énrám vár, vagy küldjem tovább a csodatevő szűz képét, vagy az angyalkákat, vagy nem tudom miket, mert ha nem, akkor meghalok, vagy beteg leszek, vagy nemistudommifogtörténnivelem. Nem akarom megbántani egyébként többnyire jószándékú ismerőseimet, de a nem létező tököm tele van ezekkel a hülyeségekkel. Nem beszélve a többi, a kínai szervkereskedelemmel kapcsolatos városi legendáról.

Most meg a Facebook. Rengeteg játék van, szeretek játszani és nyerni, de elég sok buktató van, szélhámosságból, címszerzésből, s még nem tudom, mi okból. Van egy oldal, ahol én is regiztem, de feltünt egy másik játék is, megnéztem, egy 2 ismerőssel rendelkező középiskolás csinálta, s erről az oldalról a link erre a műszakis oldalra utal. Írtam neki, meg az üzenőfalamon az ismerősöknek, erre az egyik csaj azt írja nekem, 62 éves egyébként, hogy ne terjesszek én hazugságokat, ő megkérdezte és tényleg lesz ez a játék, csak később akarják indítani. Ne etessen már hülyeséggel, én is írtam a cégnek, most várom a választ, a csajt meg levettem az ismerősök közül. Mert ha ismerne, tudná, hogy csak nagyonnagyonnagyon végszükség esetén hazudok, de az is nehezemre esik és többnyire észreveszik rajtam. Egyébként a középiskolás tegnap óta 91-ben végzett programozó matematikus lett, nem létezik, hogy ennyire elnéztem, inkább az lehet, hogy egy éjszaka elvégezte utólag az ELTE-t.

Na szóval, itthon sem jó nekem, benn sem jó, bár benn legalább lefoglal a munka, egyedül sem jó, de másokkal sem, nem tudom, mi lenne már jó. Nyerni a lottón és elhúzni a francba, 3 hetet nyaralni, egy hetet itthon lenni, elfelejtkezni mindenkiről és a netről főleg. Majd a másvilágon....

Közben visszafeküdtem aludni, aztán 9 körül elmentem a TESCO-ba, nagybevásárolni, kerek 230 Ft-ot elvertem. Isteni túróstáskájuk van, abból vettem kettőt, már meg is ettem, meg 10 db zsemlét. Az elég szar szokott lenni lefagyasztás után, de fele annyiba kerül mint az Intersparos, nem beszélve az általam mostanában fogyasztott 4 magvas rozskenyérről, aminek 35 dkg-ja vetekszik az 1 kilós kenyerek árával, ha nem drágább. Bőség zavarával küzdök, hogy mit főzzek, mégsincs kedvem a hurkakolbászhoz. Rántott húst ennék, ezért eszembe jutott, van lefagyasztva szeletelt cukkini, az isteni szokott lenni, szóval azt rántok. Krumplipürével, s a hűtőben van maradék meggybefőtt, ha jó még, azzal, aztán eszem csokifagyit, délután meg kipróbálok egy újabb kuglófreceptet, most kelt tésztával és mazsolával. Nem mondom, hogy az isten is háziasszonynak teremtett, de ha muszáj, tudok én főzni. Csak az a hülye cola ne hiányozna....

Valahová le kell írnom, mert különben szétrobbanok. Menjen a picsába Boross Péter és vigye magával a gyermektelenségi különadó tervezetét.

Elnézést kérek mindazoktól, akiket meglep, hogy ilyen közönséges is tudok lenni, de már tegnap felhúzott egy Facebook-os macának a megjegyzése a gyerektelen nőkről, ma meg megint előjött valami hírben ez a vén szenilis fasz.

Kikérem magamnak, nem vagyok kevesebbet érő nő, azért, mert nem találtam meg azt a férfit, akinek érdemes lett volna szülni. Azért sem érek kevesebbet, mert nem lettem né, bár ez egy régebbi téma, de anno azért nem kaptam egyszer régen hitelt a K&H Banknál, mert nem volt vezetékes telefonom, meg nem volt férjem. Mondtam, ha lenne egy részeges, semmit sem érő hímnemű az oldalamon, akkor többet érnék? Mondaná egy ismerősöm, hogy üldözési mániám van, jó, lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de lenne csak egyedülálló nő, megtudná, miről beszélek. Bár engem a kérdőívekben már a hajadon szó is felidegesít, miért nem lehet egyedülálló, jóhogynem vénlány vagy aggszűz, bár utóbbiakat kikérem magamnak!

Engem liberális szellemben neveltek, jó, azért voltak korlátok az életemben, de rám bízták, akarok-e hinni istenben, hagyták, hogy velük maradjak és nem baszogattak állandóan, hogy menjek már férjhez, mert kéne az unoka, bár biztos szerettek volna egyet. De azt hiszem, kicsit önző módon örültek is, hogy velük maradtam. 21 éves korom óta dolgozom, nem hiszem, hogy nem járultam hozzá az ország fejlődéséhez. Vagy többet ér a vén lófasz szemében az a cigányasszony, aki kipottyantott 10 gyereket, hogy legyen kit eltartani az államnak? Jó, vannak kivételek, vannak olyan sokgyerekesek, akik úgy veszik, a gyereket nem ők csinálják, hanem isten adta nekik, vagy csak egyszerűen nagy családra vágytak, vannak rendes cigányok és normális jobbosok és hülye balosok is, hisz sokfélék vagyunk. De ne szóljanak már bele a másik életébe!!

Unokanővérem lánya most van túl talán a 2. lombikbébi programon, ha nem sikerül, őt is meg kell büntetni?

Menjenek a francba a bigott vallásosok, Orbán Viktor seggnyalói, a megélhetési és/vagy szenilis politikusok, a sok begyepesedett vén hülye és a magukat sztárnak képzelő, buta fiatal libák.

Szóval ilyen napom van ma.

...mi van a levegőben, tegnap óta magas a vérnyomásom, pedig szedek rá gyógyszert. Este 162/100valamennyi volt, ma a 150-hez közelít a felső érték, most nem tudom, mi lenne a jobb, itthon pihenni, vagy inkább kimenni sétálni egyet. Azt sem tudom, mi az oka, bár sejtem: Anyuéknak tegnap volt az ismerkedési évfordulójuk, aztán a kutyusom szülinapja, mindkettő felzaklatott kicsit, aztán ilyenkor szoktam a tűzijáték miatt a szomszéd kutyusra vigyázni, na egyikőjük sincs már. Szomszéd Rnéni sincs jól, tegnap mondta, hogy tegnapelőtt éjszaka majdnem feljött hozzám, mert nem tudta, mit csináljon, alig kapott levegőt, de aztán eszébe jutott a nyelv alá fújható spray-je. Még az hiányzik, hogy ő is meghaljon, már 77 éves, de egyetlen kapcsom a múlthoz. Aztán a klimax, meg a tudat, hogy van még 17 nap a fizuig, s van 6-7 EFt-om, s ebből kétszer 3 lottót kell feladni, meg egy hétig a cicáim etetni, madaraimnak, halaimnak szerencsére van kajája, a sorrend végén ott vagyok én. Van mit ennem, csak szeretem a változatosságot, a finom Pick szalámit, na ez most kimarad. De erről a pénztelenségről csak én tehetek, mert nem keresek rosszul, csak nagyok az igényeim és többet vásárolok, mint amennyit megengedhetnék magamnak, meg sok minden befizetnivaló is összejött ebben az évben. Szóval ez van. Bocs a panaszáradatért, de le kellett írnom. Már megint fáj a fejem, lehet, hogy ezzel az írással megemeltem és nem levittem a vérnyomásomat?

Most már kezdek helyrejönni, a vérnyomásom is lement. Egy kicsit kibőgtem magam, aztán takarítottam egy órácskát, a kettő közül valamelyik, vagy mindkettő használt. Most olvastam, hogy meghalt 19-én Lara, az újszíves kislány, 3 éves volt, ez az igazi tragédia.

kedves kollégáim, ha esetleg olvassátok! Egy kicsit unalmassá vált, hogy vagy férjhez, vagy férfihez akartok adni, esetleg meghírdetni az interneten, vagy lebeszélni az internetről, vagy a délutáni programomról véleményt mondani, sétálni, ismerkedni, kirándulni stb küldeni. Itt ugyanis azt írok, amit akarok, de hogy szeretek-e valakit, vagy sem, viszonozza-e vagy sem, egyedül vagyok-e vagy sem, semmi közötök hozzá. Úgyhogy ha valaki holnaptól ilyen témát hoz szóba, nagyon kedvesen, de el fogom küldeni melegebb éghajlatra.

Más: Álltatok már az ablakban a 3. emeleten? Ma ugyanis azt csináltam, de nem öngyilkossági szándékból. Szúnyoghálót szereltem. Csak közben sötét lett, a végeredményt majd holnap nézem meg. De nem estem ki.:) Tériszonyom az nincs, hál'Istennek.

Megígértem valakinek, hogy megköszönöm a segítségét. KÖSZÖNÖM!!!!!!

Itt a hétvége. Jaj, de jó! Kialszom magam, holnap elmegyek turkálni, nézem a halaimat, csodálom a szúnyoghálómat, próbálok nem gondolni a hétfőre, megnézem, milyen külső-belső hőmérős cuccot lehet kapni, de most még nem veszem meg, ábrándozok valami jó kis nyereményről, egy céges utazásról, szóval itt a HÉTVÉGE!!!!!!!!!

Másnap megvettem.:) Csak felszerelni nem tudom, mert kéne egy fúró, az amerikánerünk már fogalmam sincs hol van, szerintem anyu használta utoljára vagy 10 évvel ezelőtt. Meg szerintem keskeny is a fa, ahová a tiplit be kéne tenni, a fal meg nem bírná, mert omlik. De majd kigondolok valamit. Most nekitámasztottam jobb híján a szúnyoghálónak. Egyébként megint túlköltekeztem, lehet, hogy fizetés előtt majd akváriumot eszem hőmérséklet mérővel? Majd lesz valahogy, az biztos, hogy fizetési előleget nem fogok kérni, legfeljebb kieszem majd a fagyasztómat. Meg tele vagyok Medve termékekkel is. :)

A halacskám megtalálta ma délután a kedvenc helyét.

vásárlást. Elég blikkfangos a cím?

Műszak után elmentem az IS-be, coláért meg macskakajáért. Úgy szoktam csinálni, hogy elérjem a buszt, hogy ha szalámit is veszek, kikérem és addig, míg szeletel, elmegyek összekapkodni a cuccokat. Na, most is mondtam a nőnek, elmegyek coláért. Elmentem, vettem 4 üveg Zerot, 8 db 1,2 kg-os kutyakaját a macsekoknak, mert akciós volt, egy csomag franciadrazsét. Szóval jól fölpakoltam és már hazafelé tartottam, amikor eszembe jutott, ott felejtettem a szalámit. Otthon kipakoltam, irány vissza, hát oda is volt készítve a pultra. Mondom a macának, mi történt, azt mondja, azt gondolta, még vásárolok a boltban... Tanulság: legközelebb megvárom, míg leméri...

Na ennek sem teszem ki többé magam! Egész nap éreztem a hatását, bár nem keseredtem el úgy, mint 1-2 évvel ezelőtt, amikor egy ilyen eset után arra vágytam, hogy embriópózban összehúzzam magam a bezárt lakásban. Ez egy furcsa hasonlat, de így tudnám a legjobban leírni, ilyenkor hogy érzem magam.

Szóval...áh, inkább le sem írom. De már jól vagyok...

Ma megvettem az akváriumot, átrendeztem a szobát, azt hittem, becsinálok, amikor leemeltem a TV-t a helyéről. Már visszatenni a helyére nem bírtam, szóltam a szomszéd fiúnak, pedig egyedül szerettem volna megoldani. Na mindegy, segített. Legalább tudom, ezután kivel tudok cipeltetni. :) Viszont előbb-utóbb vennem kell egy TV-állványt.

Tök jó volt az állatkereskedésben, van egy vadászgörényük, nagyon aranyos. Amíg másokat szolgáltak ki, én vigyáztam rá, felemeltem, ő meg nyalogatta a nyakamat. Megszagoltam, de nem volt büdös. Mármint nem a nyakam, hanem a görény. Egy picit görényszaga volt. :) Ez semmi ahhoz képest, amit néha a buszon érzek. Bele akart mászni a szatyromba, úgyhogy megkínáltam egy kis sajtos párizsival. Már a madárpókot is a tenyerembe vettem volna, de a fiú, mármint az eladó nem merte megfogni, dobozba szokta terelni, ha valaki vesz egyet. Megfogni én sem fognám, de a tenyerembe tehetnének.

Majd holnap feltöltöm az akváriumot és szombaton délután átteszem a halacskáimat. Ha apu látná, hogy tetszene neki, ő akart mindig akváriumot! Aztán az utolsó előtti szülinapjára kapott egyet tőlünk. Így maradtam botcsinálta akvarista. Na, még megnézem a JAG végét, aztán megyek aludni, nagyon fáradt vagyok.

Itt az akváriumom:

Elég aktív hétvégém volt, mindkét nap főznöm kellett, már ez is ritkán fordul elő velem. Szerintem egész jövő hétre van elég kajám, nem kell befizetnem ebédre. Itt volt, illetve még van is a keresztlányom, pénteken este jött és most este utazik haza Miskolcra. Rendes kis csaj, már 21 éves. Most oda van a barátnőkkel, indulás előtt még felszalad a csomagjáért. A főzésen kívül semmi bajom vele.:) Ma egyébként nagyon ügyes voltam, fél kilenckor elmentem itthonról, végre rendbeszedtem a temetőt, fél 11-re hazaértem és fél tizenkettőkor már ehette a rántott csirkecombot.

Holnap megyek, megnézem, van-e abból a szuper akváriumból, amit vagy 2 hónapja kinéztem. Nem is tudom, van-e más is, aki olyan "hülye", hogy nem azért vesz akváriumot, hogy szép szobadísz legyen, hanem azért, mert jót akar a halainak. Kicsit érdekes hallgatni az ismerősöket, hogy lecserélik a madáretetőt az udvaron, hogy jobban mutasson, igaz, egy darabig elmaradnak a madarak, de szép a látvány. Nálam meg? Kirakok egy-két papírdobozt az ablakba és jön a madarak tömkelege és leszarom, hogy néz ki a "madáretető". A fűnyírás meg? Na, erről már nem is írok semmit, nem szeretném megbántani az illetékest, mindnyájan mások vagyunk, más az érdeklődésünk, más az életcélunk. Van, aki rajtam van kiakadva. Én úgy élek most már, ahogy nekem kényelmes.

Mekkora csend lett nálam...

Vártam a hűvöset, de nem azt, hgy ősz legyen! Ez a borongós idő előhozta borongós kedvemet és ráadásul rátaláltam erre a sosem hallott számra, ami egy kicsit a mai lelkiállapotomat is tükrözi. Nagyon tetszik. Most egy kicsit Zoránt és Bródyt hallgatok írás közben. Alapjában véve romantikus alkat vagyok, némi borongós beütéssel. Ilyenkor végiggondolom az életemet, én nagyon szerettem ebben a családban élni, anyuékat semmi pénzért nem cseréltem volna el, s talán ez a szoros kapcsolat okozta azt, hogy itthon maradtam, s most sem tudok váltani. Én egy olyan kapcsolatot szeretnék, amiben "gyerek" maradhatnék. Talán furcsa ez egy 50 éves nőtől, de én már nem tudok változni. Szeretném, ha végre valaki gondoskodna rólam. És ne nekem kelljen. De mivel olyan emberre úgysem találok, ezért ideje beletörődnöm a sorsomba.

www.youtube.com/watch

Annyira készülnék valami jó repülős útra, de nem nagyon biztatók az előjelek. Részletekbe nem mennék bele. Csak körülírom és álcázom a dolgokat.

Szóval rejtjelezve: majdnem mindenkinek járna egy-másfél havi alma az idén. Még nem tudjuk, megkapjuk-e. Az az érzésem, hogy az lesz, felajánlhatjuk ezt az almát egy heti adag törökmézért cserébe. Én szívesen lemondanék az almáról, de van olyan vagy vannak olyanok, akik különböző okok miatt inkább az almát kérik. Őket is megértem, meg végülis ha almát kapok, azon én is tudok törökmézet venni, de én csak egyedül tudnám azt megenni. De én a törökmézet nagyobb társasággal szeretném elfogyasztani. Attól félek, hogy aki rábólinthat erre vagy arra a dologra, az begorombul, és egyiket sem kapjuk majd. 

Most már rejtjelezés nélkül, mert csak az alma mibenléte titkos: Ha az idén nem repülünk el valahová, kénytelen leszek tavaszra szervezni magamnak valami jó kis tunéziai vagy egyiptomi utat. Az a baj, hogy partner híján vagy egyedül megyek, ami jelentősen megnöveli a költségeket, mert az egyágyas szobára pótdíjat kell fizetni, vagy kereshetek valaki fizetőképes útitársat, így az egyfőre eső költség csökken. De nincs kedvem valaki idegenhez vagy félidegenhez alkalmazkodnom. S mivel igencsak kiestem a gyakorlatból, semmi esély rá, hogy bepasizzak addig, méghozzá olyan mértékben, hogy el is utazzam vele valahová. Pedig az lenne az igazi. Kollégám szerint: Éhes disznó makkal álmodik. Ha ezt mondja, magamban mindig hozzáteszem: De nem a tieddel.

Nehéz az élet. Na mindegy, fő, hogy egészség legyen, s mivel az éppen nincs, a lényeg, hogy ne menj el orvoshoz, s addig nincs komolyabb bajod. :))

Itt ülök a szobában, közel 30 fok, a levegő meg sem mozdul. Lassan már nincs mit levenni. Tudom, hogy reggel be kellene csukni az ablakot és behúzni a függönyt, de az ablakbecsukás nálam nem működik, nem akarok még meg is fulladni a zárt szobában. Holnap jó lenne korán kelni és kimenni a temetőbe, már lelkifurdalásom van, hogy egy hónapja nem jártam kinn, de ha korán nem megy, később nem tudok. Bár a boltba el tudtam menni. Vettem egy nagyon szép, kétfokos létrát, háromféle sárga színben. Így legalább elérem a szekrénysor felső polcát is.:)

Közben nézem az Onedin családot. Olyan érdekes, amikor először láttam, a szereplők idősek voltak. Most ahogy nézem, mind fiatalabbak. Hiába, múlik az idő, bár engem most nem zavar. Nem érzem ötvennek magam, bár szívesen dicsekszem vele.

Egyik rokonomék most utaztak el Bulgáriába, két hétre. Vonattal mentek, képtelen lennék 24 órát vonatozni, amikor repülővel pár óra alatt oda lehet érni. Bár nagynéném mondta, ő sem ülne repülőre, unokája Korfura ment és milyen szörnyű volt a le-és felszállás, mesélte. Erre mondtam neki, erről én is hallottam és direkt azért szeretnék egyszer odarepülni.:))

www.youtube.com/watch

Jól fel kell húzni a hegy miatt!!! Tetszik.

Vajon repülünk valahová az idén???

Közben az jutott eszembe, nem lehet, hogy azért nem működött rendesen a tapipadom, mert a melegtől nyirkos volt a kezem? Most hűvösebb van és most rendesen műxik.

Ma reggel gond lett a gépemmel. A tapipad nem akarta azt, amit én akartam. Ilyenkor rögtön beijedek, de szerencsére van egy megbízható segítségem. Közben a víruskereső talált egy trójait is, én pedig a segítségre várakozva, mint abszolút hozzá nem értő, kizárásos alapon keresni kezdtem, mi a probléma. Arra viszonylag hamar rájöttem, hogy a gépem csak akkor rosszalkodik, ha rácsatlakoztatom az internetet. A kurzor vagy áll egy helyben, vagy megindul ellenkező irányba, mint amerre én szeretném. Próbálkoztam más-más böngészővel, ez nem volt célravezető. Amikor kihúztam a "telefon"-csatlakozót, jó lett, ha visszadugtam, megint önállósította magát. Aztán próbálkoztam csak aksival internetezni, hasonló volt az előbbihez az eredmény. Aztán eszembe jutott, hogy mostanában elég meleg a modem csatlakozója. Kihúztam, pihentettem -legalább kimoshattam mostanában vásárolt elég nagy mennyiségű nyári blúzomat- és másik konnektorba dugtam. Mármint nem a blúzt. :) S láss csodát, a gépem megjavult. Erre mondják, vak tyúk is talál szemet. Bár az eredmény még nem tökéletes, de ismerve "csodálatos" villamos hálózatomat, már ez is eredmény. Csak megint eggyel több hosszabbítót kerülgethetek a szobában. A sok ide-oda dugdosásról meg más jutott eszembe, de mivel tudom, ismerősök is olvasnak, ezen irányú gondolataimat inkább megtartom magamnak.

Jó éjt! Ja azért van némi probléma, mert szerintem így is melegszik a gépem. Az előbb már szagot is éreztem, de az kintről jött. De inkább kikapcs.....

Tizen-, huszonéves koromban nagyon sok zenét hallgattam. Nekem mindegy volt, hogy Szécsi Pál, Korda, operett, opera, szimfonikus zene, minden jöhetett, ami tetszett. Anyuval sokszor rendeztünk otthon operadiszkót. Szegény szomszédok, azért is nem tudok igazán haragudni a fiatalokra, ha hangosak. Persze napközben. Teljes hangerőre kapcsoltuk a lemezjátszót, s énekeltük az operaáriákat és táncoltunk hozzá. Hát ezek már elmaradtak. Zenét is ritkábban hallgatok. Most nem volt semmi érdekes a tévében, mondhatnátok, hogy most megy a vb döntő, de engem az egyáltalán nem izgat. Nyomkodtam a távkapcsolót és a Dunán akkor kezdődött el Orff Carmina Burana-ja. Tök jó dallama van, most azt hallgatom.

www.youtube.com/watch

Egy kis ízelítő, ha esetleg nem tudnátok, mire gondolok.

Most, hogy Budapesten voltam 10 napig, rengeteg programom volt, elmentem a Hősök terére, a Fesztivál zenekarnak volt ingyenes koncertje a Budapesti Búcsún. Egy Schubert szimfóniát játszottak, sajnos, őt nem szeretem annyira, nem mozgat meg semmit a lelkemben. Egy Dvorzak, Smetana, Respighi, Rimszkij-Korszakov az más. De legalább filmeztem és fotóztam.

Szóval majd valamikor megyek rokonlátogatásra, s kiderült, hivatalosan is el kell utaznom, pont akkor és pont oda, megvan az útiköltségem. Mondjuk ennek örömére kellett vennem egy nadrágot, mert térdnaciban mégsem mehetek, de kosztümöt azért nem vettem.:(

Az előbb meg telefonált egy ismerősöm, s mondja, nem tudja, mikor lesz fizuja, mert csak akkor tudja hozni a pénzem. Mondom neki, te jó ég, erről én már teljesen elfelejtkeztem. Lesz megint 5.000 Ft plusszom, amit már nem is tudtam. Mondta is, de kár, hogy eszembe juttatta. :) Jó ez a nap.

Ma reggel elvittem magammal 10.000 Ft-ot. Kolléganőm hozott egy karton ásványvizet, kifizettem 4 napi ebédemet, vettem egy nejlonzsáknyi epret, elmentem az orvoshoz, kivettem a 2 receptet, kb. 4.000 Ft-ért, vettem 10 db postakész borítékot, kenyeret és 1 üveg ásványvizet, meg 1 sportszeletet és hopp, volt pénz, nincs pénz. Pedig a hőn áhított akváriumot csak kívülről néztem meg a halasnál.

Szombat este van. Érdekesek ezek az etarget vagy mi reklámok. Feltérképezik az ember érdeklődési körét és ahhoz igazítják, hogy mit küldenek. Pontosabban kulcs szavakat keresnek, de szerencsére az ember lelkébe azért nem látnak bele, különben tudnának, eszemben sincs most interneten párt keresni. De állandóan nyomatják a hírdetést. Már elmúlt 10 óra, de még mindig nagyon meleg van. Ma majdnem 1 órát vártam a szolgáltatóház előtt a buszra, köszönet érte a csodálatos menetrendnek, s jól leégtem. Még jó, hogy az új blúz volt rajtam, annak elég nagy a kivágása, hátha nem leszek annyira foltos. Mert ahány blúz, annyi barna folt. Tényleg, a piacon egész jó választék van rámvaló méretből. Nem is gondoltam volna. Egyet felpróbáltam, ami tetszett, s már abban is mentem haza. Most már van annyi, hogy egy hétig mosás nélkül is bőven kitartok.

Olyan jót találtam ki. Már most örülök az ötletemnek. Ha minden sikerül, végre el tudok szakadni a munkahelyemtől egy teljes hétre. Megnézem Budapesten a rokonokat, de valami különlegeset is szeretnék. Először Visegrád jutott eszembe, a Fellegvárban még csak anyu hasában jártam, de aztán eszembe jutott a Balaton. 1994 végén voltam ott utoljára, elég sok idő eltelt azóta, hogy ismerőssel ne találkozzam. Ennek is megvan az oka, szerintem már leírtam egyszer. Nosztalgiázom egyet Fonyódon, fotózom a sétaútról, csodálatos a kilátás a Badacsonyra, tudom, elvégre két évig gyönyörködtem benne, aztán áthajózom Badacsonyra vagy valahová, mindegy, csak hajókázás legyen, aztán irány Budapest. Megpróbálok addig is spórolni. Szóval jó lesz.

Szerda. Fizetés leghamarabb pénteken. És én majd meghalok a Pilóta kekszért! És egy nagy pohár Coca cola zéróért! Jó, hogy előbbi esetében, lehet, akkor halok meg hamarabb, ha eszem, utóbbiban meg nincs cukor. De ha hamarabb halok meg, úgysem fogom megtudni, mert nem lesz mihez viszonyítanom. Már ha lesz időm viszonyítani. Úgyhogy a fenébe is, országomat egy Pilóta kekszért! Vagy kettő-három-négy-ötért!

Azt hiszem, már írtam, lehet többször is, hogy mi mindig megajándékoztuk egymást, én adtam anyunak gyereknapra, ő nekem anyáknapjára, valami apróságot. Sajnos ez az idő már elmúlt, holnap senkitől sem várhatok ajándékot. Mivel hónap vége van, én sem tudok venni, ha nem esik az eső, rendbeszedem a sírnál az aranyesőbokrot. Ez lesz a gyereknapi ajándékom. Nekik.

Már megint csúnyán köhögök, nem tudom, mi ez, évente többször előjön, s alig akar elmaradni, de így vannak kolléganőim is. Nem akarok arra gondolni, hogy allergiás lennék, inkább arra gondolok, a múltkor megint jól eláztam. Esernyő nélkül, 3 szatyorral jöttem ki az Intersparból, mikor elkezdett esni. Meg sem várhattam a végét, hisz hivatalos voltam egy "utolsó vacsorára". S idejében haza kellett érnem, hogy idejében elérjek az étterembe. A kaja finom volt.

Egyébként kiscicám született. Ez az a dolog, amikor az ember örül is, meg nem is. Nem, mert elég már az az öt éhes száj, akiket reggelente etetni kell, amikor miákolva elém sietnek, ugyanakkor olyan jó érzés volt kézbe venni a tenyeremben elférő pici életet, míg anyja fújt rám, ugyanakkor hagyta, hogy elvegyem mellőle a picit. Már fenn voltam az irodámban, de még mindig éreztem a kezemben a kis szíve dobogását. Szegények, csak születnek erre a világra, s mennyi veszélynek és érzéketlen emberek támadásának, utálatának vannak kitéve. Szeretem az állatokat. Az emberek már sokszor kiborítanak, nincs türelmem hozzájuk. Már alig várom, hogy ki tudjak venni egy hét szabadságot. Attól félek, olyat próbálok mondani, amit később még én is megbánok. Vannak dolgok, amiket jó lenne valakivel megbeszélni, de már senkiben sem bízom meg igazán. Anyunak olyan jó volt ezeket elmondani.

Már másodszor jártam úgy, hogy a nappaliban felébredtem valamikor éjszaka, a TV kikapcsolva és én nem emlékeztem, mikor aludtam el és miért kapcsoltam ki a TV-t, mikor mindig amellett alszom el. Na mindegy.

Ma jól felb@szták az idegrendszeremet, a hülye k...iroda, úgyhogy visszahívtam a k...-t és kiosztottam. Kisfőnök nyugtatott, de könnyű azt mondani, ne törődjek velük, amikor legszívesebben megrugdostam volna a csajszit. Ez már az utolsó csepp volt a pohárban. Bár már az is idegesít, hogy telefonál, a kagyló még alig hagyta el az asztal magasságát, ő már mondja a magáét. Legszívesebben belekiabálnék, hogy hé, csak most ért el a fülemhez!! Legközelebb majd beleszólok, hogy nem hallok semmit, rossz a vonal. Most már megnyugodtam.

De ezt még leírom. Tudom, hogy türelmetlen vagyok, meg idegesít a hülyeség, meg sok mindenkiről megvan a véleményem (tudom, hogy másoknak meg biztos rólam), de amikor fiatal szomszédasszonyom arról akar meggyőzni, hogy a már több mint fél éve a neten terjengő kínai szervkereskedelemről terjedő hoax (szerinte miskolci kínai bolttal) igaz, akkor már feláll a szőr a hátamon. Még azt is elnéztem neki, hogy továbbadta a szomszédjának felháborodva, hogy nálam dupla olyan hosszú a radiátor mint náluk, s lehet, hogy még a távhőhöz is bement ez ügyben, hisz olyan feljelentős típus, de hogy hülyeséggel traktáljon, az már sok.

Eddig olyan jó kislány módra próbáltam nem megsérteni az embereket, igaz, nem mindig sikerült, de most már besokalltam.

Olyan érdekeseket szoktam álmodni. Ma éjszaka például Törökországba utaztam a kollégáimmal, de Olaszországon keresztül. S leszálltunk egy éjszakára valamelyik nagy olasz városban, már a nevére nem emlékszem. És én boldogan mondtam a többieknek, hogy látjátok, én bíztam benne, hogy megint megyünk nyaralni!!! S míg a többiek egy helyben ácsorogtak, én elsiettem szétnézni, s egy aluljáróban találtam magam. Erre ma reggel a szokásos játszós emailek között jött egy, törökországi utat lehet nyerni és az volt a kérdés, hogy Alanyában az egyik szállodában min keresztül lehet eljutni a nemtudommiig. S a helyes válasz az alagút volt. Lehet, hogy ezt álmodtam meg előre?

Az egyik legszebb álmom, már utazási, az volt, amikor a kínai nagy fal tövében álltam egy csoporttal és örömömben sírtam, hogy ott lehetek. Évekkel ezelőtt álmodtam, de még most is emlékszem rá.

Velencében viszont tényleg sírtam, annyira megható volt, hogy ott lehetek. Énrám az utazások vannak ilyen "siratós" hatással. Imádok utazni, mostanában különösen a kollégáimmal. Eleget vagyok egyedül, jól esik társaságban lenni, viszont elengedni csak külföldön tudom magam igazán. Itthon meg egyedül szeretek lenni. Szóval elég bonyolult a lelkivilágom. A múltkor panaszkodtam, hogy a hétvégén nem bírom kimozdítani magam a lakásból. Na, tegnap délután le kellett sétálnom a Tescoba, mert beleégette az agyamba magát a Pilóta keksz, ma meg a legnagyobb esőben mentem Coca cola zeroért. Mert megkívántam. Csuda egészségesen étkezem, de egyszer élünk! S ha csak addig, mint anyu, akkor van még 12 évem. Az nem túl sok, ki kell használni! Ha nem lennék ilyen kövér, kipróbálnám a siklóernyőzést is, az nagyon tetszik. Bár pénz is kell az ilyenekhez.

www.youtube.com/watch

Már ide írom, nem keresgélem a gerle naplót, amibe amúgy sem sok minden került. Szóval ma délelőtt kirepült a picike, a szemben lévő fán gubbasztott. Érdekes, akárhányszor kirepül egy madárka az ablakomba rakott fészekből, mindig szakadó eső lesz utána. Mert szoktam sajnálgatni őket. :( Ilyenkor még bátortalan, a szülők szokták etetni, mindig messzebb és messzebb mennek. Aztán egy idő után megjelenik ő is az ablakpárkányomon, s majd ha nagyobb lesz, a szülők elzavarják. Elég durván, van, amikor a fejét ütik a csőrükkel. Most olyan érzésem van, hamarabb megnőtt ez az egyszem madárka, mint amikor ketten vannak, de majd utánaszámolok. Ma nem volt kedvem, de holnap le kell takarítani a fészket is.

És még fizetés is volt, igaz, több mint hetvenezret feladtam csekken, de azért még maradt.  Istenit ebédeltem, a felét eltettem holnapra. Frosta fagyasztott készételből a Gyrost. Azt hiszem végigkóstolom az egész kínálatukat a jövő héten. Itt a linkjük:

www.frosta.hu/index.php

Néztem hátizsákot, fürdőruhát, papucsot szeptemberre (kolléganőm most röhögne rajtam), de nem találtam, mondjuk most úgysem vettem volna, csak olyan nézegetős kedvem van. Közben pár napja nyertem egy rezgős női borotvát a 77 éves Rnéni nevén, ma meg egy szakácskönyvet egy olyan blokkal, amit nem én vásároltam, csak az IS előtt a kocsiban találtam. Mindig megnézem a hosszú blokkokat, nem játszósak-e. :)) Most Pilóta kekszet falok. Szóval jól vagyok.

Na, ez jó. Tegnap délután valamikor elaludtam, éjjel fél 1-kor ébredtem. TV kikapcsolva, laptop be, s fogalmam sincs, mikor aludtam el, kedvenc fórum oldalamon néztem meg, mikor szóltam hozzá utoljára. De hogy a TV-t mikor kapcsoltam ki?

Csak vettem egy papucsot, de nem strandot, hanem utcait. Bőr felsőrész, sajnos turiban nem kaptam, Deichmann-os. Még vártam a buszra, jöttek a tűzoltók, jó kis felvonulás volt, majd teszek fel egy fotót. A gép az mindig nálam van, csak az volt a baj, hogy még fotóztam meg filmeztem, félszemmel a csomagomat kellett figyelni, nehogy elvigyék. Mert nagyon vegyes volt a megállóban a felhozatal. Most jön a vihar, megint nagyon fáj a balkarom, ez már biztos izület. Dehát örüljek, hogy eddig nem fájt!

 Szóval az ő képe biztos jobb lett, mert 1. tud fotózni 2. szuper gépe lehet 3. bár szerintem idősebb tőlem, de az én térdem nem bírná a guggolást.

A munka ünnepe. Korábban leírt okok miatt ez már a 3. nap, hogy itthon vagyok, s mivel kipihentem magam, ezért unatkozom és mozgásra vágyom. S mivel a munka ünnepe van, ezért dolgozom egy picit. S most nem a sokat emlegetett hivatalnak, hanem anyu emlékének. Nekiálltam takarítani. Ez némi nehézségbe ütközik, mert a kisebbik szobám el van barikádozva virágokkal, még december elején kiköltöztetett szomszédasszonyom rakta be hozzám, hogy majd elviszik, azóta is igyekeznek vele. Most délelőtt levándorolt egy túlnőtt példány cserepestől együtt a földre, szerencsémre talpával lefelé esett, így nem túl sok föld hullott ki belőle.

Vettétek észre, hogy leültem és takarítás helyett a számat jártatom? Hát ilyen vagyok. A mosógépem azért megy, s mivel ma szeretném magam elszeparálni a való világtól, nem sokára kiteszek egy papírt az ajtómra, hogy elmentem. Nincs kedvem vendégekhez. Az előbb hívott munkanélküli volt kolléganőm, hogy menjek le az MSZP-s majálisra. Most ahhoz sincs kedvem, csak az bánt, nehogy azt higyjék, elpártoltam tőlük. Bár látom ennek az oldalnak is a hibáit, de attól még nem álltam át a másikra, nem vagyok az a köpönyegforgató típus, nem járok a Damaszkuszi úton, s nem leszek Saulból Paul. Már ha jól emlékszem a dolgokra. Ennyire még futja vallásos ismereteimből, sokkal többre sajnos nem. De legalább nem játszom meg az ájtatatost, miközben egy kanál vízben folytogatom az ellenfeleimet. Ez egy politikai hasonlat, illetve a mostani politikai világra jellemző hasonlat akart lenni.

Közben szégyenlem magam, mert előbb emlegetett ismerősöm biztos fel akar jönni a majális után internetezni, de én nem szeretném, ha feljönne. Egyszer már mondtam neki, hogy a hétvégém szent, de nem mindig akarja megérteni. Meg aztán a takarítás után a hivatalnak is kell szentelnem néhány órai munkát, ahhoz meg kell a számítógép. Régebben jól el tudtunk beszélgetni, de most feljön, s úgy gondolom, internetklubnak néz, még ha ő kérdez valamit, akkor sem figyel a válaszra, annyira belemerül a gépbe, arra meg, hogy én meséljek el neki valamit, semmi remény. Nagyon hiányzik anyu, vele mindent meg lehetett beszélni, egy férfi ismerősöm van, akinek mindent elmondhatok, ha éppen olyanja van és meghallgat. Dehát őrá sem zúdíthatom a problémáimat! Meghát ő mégsem az anyám!!

Gerlém ül az ablakban a fészkén, egyik tojáskája már biztos megzápult, mert nem kelt ki belőle semmi. Nem tudom, mikor tudatosul ez benne és mit fog tenni. Nem merem elvenni tőle. Néhány éve motoszkál bennem egy gondolat, vajon mit csinálna, ha mutatnék neki egy tyúktojást? De még nem próbáltam ki.

Na megyek, takarítok egy sort, aztán majd jövök....

Jöttem, láttam és kifáradtam. Közben érdekes élményben volt részem. "Valaki" kopogott kívül a kisszoba ablakomon. Óvatosan odamentem, hát egy kékcinke dolgozott éppen. Elég hosszan leesett a vakolat, kilátszik a téglasor és az ablakkeret és a tégla között rés van. A drágaságom azt szélesítgette, amikor elég nagy lett neki, bebújt és benn kopogott tovább. Közben eljöttem és nem tudom, elrepült-e, vagy benn pihen, úgyhogy nem merem a rést eldugaszolni. Most már nem csak az a kérdés, hogy mikor jön az asztalos ablakot csinálni, hanem az is, melyikkel kezdi, mert egyikben is költenek, másikban is költenek, meg én is költök, mert sokba kerül. Na, majd az idő megoldja. Honnan tudják az állatok, hogy szeretem őket?

A nap vicce:

Az FBI nyomozói megállapították az egyik nyulacskáról, hogy egészen biztosan terrorista. Csak azt nem tudják még, hogy ingyom-bingyom vagy tálibe?

Közben átdolgoztam magam az éjfélen, pihentetésül elugrottam a youtube-ra és megtaláltam gyerekkorom egyik kedvenc dalát. Jól kibőgtem magam, mert eszembe jutott, hogy ma van anyák napja. Anyóca nagyon hiányzol!

www.youtube.com/watch

Kis gerlemamám itt alszik velem szemben. Én ülök benn a szobában a fotelben, ő kinn az ablakpárkányon. El van húzva a függöny, látjuk egymást. Fel-felpislog, aztán alszik tovább. Egy picinye kelt ki, az előbb etette. Mielőtt visszament a fészkére, ideszállt a nyitott ablakhoz és nézett befelé. Kikönyököltem hozzá és énekeltem neki. A Muzsika hangjából az Edelweiss-t szoktam előadni, gondolom, a szomszédok örömére.:) Figyel, néha pislog, de barátságosan néz. Nagyon bírom őket.